Hát, reggel nem keltem fel ötkor. Hanem a gyerekekkel fél hét magasságában. Nem mondom, hogy nem tudtam volna még aludni..... dehát nálunk ez így megy még egy jó pár évig.
(Érdekes, egy barátnőmnek felajánlottam, hogy ha Pesten járnak a pasijával, aludhatnak nálunk, igaz a gyerekek reggel már lármáznak. Nem kapott az ajánlaton olyan eszeveszetten. Kínjában csak röhögött. Emléxem, amikor a srác, aki az építkezésünkél az építésvezető és egyben nagyon jó családi barát itt volt nálunk és a negyedik gyerek kérdése forgott fent, röhögve azt mondta a férjemnek, aki azt mondta, hogy kicsi lesz a ház, ha négy gyerek lenne és akkor eltűnne a vendégszoba, ami egyben dolgozó szoba lenne, hogy minek nekünk vendég szoba? Ahol már egy gyerek van, oda már nem járnak vendégek, ha bárki is megy olyan gyorsan lelép, amilyen gyorsan csak tud. Még, ha rokon, akkor is. Van benne valami. Jé, a férjemet nem győzte meg! :-))))) Bár egy ideje már én is letettem a negyedikről. )
Szóval a férjem és a nagylány elmentek lovagolni. Én a fiúkkal nem mentem. Az egyikőjük ugyanis a héten, mikor kint voltunk, ki sem akart szállni a kocsiból, nagy nehezen kicitáltam, akkor eljött a karámig, ahol a nagylány lovagolt, vetett rá egy pillantást és visszafordult és verte a kocsi ajtaját, hogy ő akkor visszamegy. Na, meg próbáltam bevinni az istállóba, hogy megnézzük a lovakat, de ahogy közeledtünk egy-egy boxhoz, elkezdte ütögetni a hátamat, hogy ne olyan hevesen... Így teljesen értelmetlennek találtam, hogy vasárnap is kivigyem. Így viszont átmentem a szüleimhez. Nagy mázlim van anyummal, aki készült nekem is ebéddel. Pedig nem is mondtam neki,hogy megyünk. Teljesen váratlan volt. Így nem az előírt tökfőzeléket ettem, hanem anyu által csinált, paradicsomos, padlizsános, cukkinis, mozarella sajtos rakott kajcsit. Isteni volt. Asszem jobban csúszott, mint a tökfőzelék. Ebéd után még aludni is tudtam, mert anyu felügyelt a fiúkra, ha felébrednek, akkor ne kelljen kelnem, hanem tudjak többet aludni. Délután sima játszóterezés. Fél hétre értünk kb. haza. Vacsi a gyerekeknek és a férjemre bíztam a gyerekek fürdetését. Így én tudtam tornázni.
Hát, felsőtest volt. Hivatalosan a húsz perc önmagadért dvd-ről, de hát nekem az még mindig nincs meg. Érdekes, hogy nem érkezett meg, szerintem már itt kéne lennie. Szóval elővettem az egyik Add önmagad dvd-t, amin van felsőtest, has, popsi. A különbség az előírthoz képest, hogy hivatalosan húsz perc volt előirányozva és én a harminc percest nyomtam le. Nem tudom, hogy a húsz perces annyival erősebb lenne.... nem hiszem. Végülis mindegy. Szóval a gyerekek fürdése alatt megcsináltam a tornagyakorlatokat is. Jól esett. Először a lányom szerette volna végignézni, de a korábbi esetekből tanulva, nem engedtem meg. Csak hogy pár példát említsek: gyerekem lejön az alvásból, miközben én a tornában izzadok, nézi, nézi a képernyőt és azt mondja: - Anya, a nénin van cipő! Te miért nem vettél fel?
Egy másik alkalommal ugyanilyen alvásból felébredve lejött hozzám. Réka néha mond egy-két infót a gyakorlatokkal kapcsolatosan, meg nyom "némi" reklámot, ilyenkor mindig abbahagyja a tornát, de megjegyzi, hogy: Ne hagyd abba! Szóval a lány félig álmosan nézi a képernyőt, Réka elkezdi mondani az infókat, abbahagyja a tornát, néha én is, mert annyira ég mindenem, hogy mozdulni alig bírok, és elhangzik a Ne hagyd abba! mondat. Mire a lányom rám néz nagy csodálkozó szemekkel: - Anya, a néni lát téged?!
Viszont ami miatt teljes "számüzetésbe" került a tornától az az, hogy rávett, hogy ő velem fog tornázni. Gondoltam jó móka lesz, belementem. Igen ám, de tíz perc torna után ő abbahagyta, mondván, hogy neki ez túl bonyolult és leült. További öt perc után meg közölte, hogy adjak neki enni, de azonnal. Szívtelen voltam, nem adtam neki enni. Már csak azért sem, mert direkt ebéd utánra tettem a tornát, nehogy ilyen szitu lépjen fel.
