A reggelek elég nehezen indulnak. Az éjszakák "zajosak", későn is fekszünk, így felkelni is marha nehéz. Kaját követem, bár nem az újság szerint. Viszont tegnap beszéltem Krisztivel és úgy tűnik, hogy jobban áll a széna nála, mint nálam. Persze, ami a tömeget illeti. Ezért úgy döntöttem, hogy hétfőig (mert most mégis hétfő lett a hat. idő, mivel tolódik Krisztiék nyaralása) "böjtölök". Csak víz és gyümölcs. Na, meg persze a torna.

A mai tornát letudtam, míg a fiúk aludtak. Még most is alszanak. Még a gőz is belefért.

Tornában most felsőtest volt. HÁáááááttt továbbra sem az erősségem. Nem szeretem. Igazából a gyakorlatokat csinálni sem. Ami viszont meglepett, hogy milyen apró dolgok hatnak pszichésen. A képernyő bal sarkában van az idő, hogy mennyi van hátra a 20 percből ill. van olyan kazettája, ami azt mutatja, hogy mennyi idő telt el a 20 percből. A mai torna esetében visszafele számlálás volt, amit nem igazán realizáltam először. Amikor már éreztem, hogy  a karom tőből leszakad gyorsan ránéztem a képernyőre, láttam, hogy 14:32... gondoltam magamban, SZUPER, már csak hat perc és kész. Később megint ránéztem az órára és látom, hogy 9:25. Azt hittem elbőgöm magam, hogy milyen béna voltam az előbb és ez most milyen rosszul esik nekem, hogy még valójában közel 11 perc van hátra. Na, az első öt perces sokk után jöttem rá, hogy az óra visszafele számlál. Hát ennyit a pszichológiáról. Viszont Réka megint átverőset játszott.

- Na, és akkor még négyet. Ez a vége, ez a vége!

számol, számol, én is számolok. Megvan a négy HEURÉKA, mire megszólal Réka:

- És még négyet! Négy, három, kettő, egy.

Ezt még benyeltem. Már kezdtem összeomlani, mire hallom: 

- Na, és akkor még nyolcat!

Még jó, hogy az első  négyesnél már ott volt a vége! Vagy mégsem?