Reggelire a szokásos joghurt zabpehely.

Fiúk ma is nyűgösen ébredtek. Ez így megy amióta megszülettek. MInden reggel egy óra hiszti. Anyám mindig azzal próbált "vígasztalni", hogy nekem sincsenek egyforma napjaim és hogy én is szoktam nyűgösen kelni. Miután rákérdeztem, hogy: minden nap több, mint másfél éve rossz napjuk van? abbahagyta ennek az elméletének a hangoztatását.

Igazából nálunk hisztisek a fiúk. Hisztiznek, ha nem azonnal kapják a reggelit, hisztiznek, ha valamire mutatnak és nem azt kapják meg, mert nem igazán találtuk el a mutogatásból, hogy mire is gondoltak pontosan, hisztiznek, ha jobbra megyünk és ők balra akartak volna menni, hisztiznek, ha szakad az eső és nem tudunk kimenni levegőzni. Bárminemű magyarázat felesleges. Ha ők eldöntöttek valamit, annak úgy kell lennie. Az ellenállás pedig hisztit szül. Ennek ellenére nem megyünk ki persze a zuhogó esőbe sétálgatni és a kenyeret sem fogom tudni gyorsabban megkenni "zeneszó" mellett. Viszont már  borzasztóan ki vagyok merülve. Hat éve vagyok itthon. Hat éve labdázom, babázom, homokozom és zömében itt fent a háznál. Mivel hegyen lakunk szinte "esélytelen", hogy elmenjünk bárhová is. Ezen a hegyen se egy játszótér, se egy járda!!! Csak autóút. Autóval elmehetnénk, ha lenne két autónk, de nincs. De ha lenne is: a lányommal anno eljártam ide-oda. Az lett az eredménye, hogy hazafelé elaludt, utána már nem tudtam letenni aludni,mert ahogy kivettem a kocsiból felébredt és lehetetlenség volt visszaaltatni. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy hisztis volt egész délután. Korábban aludt el este és ennek örömére korábban is kelt..... Ez még egy gyerek mellett sem volt vidám, hát még kettőnél.  Szóval a végkimerültség határát súrolgatom. Komolyan fontolóra veszem, hogy visszamegyek inkább dolgozni. Az sem könnyebb, de legalább reggel nyolctól délután négyig nem hiszti, hiszti, hiszti van a műsoron.

A mai torna is estére fog esni, ha lesz egyáltalán lelkierőm hozzá a mai napi hiszti, veszekedés, verekedés, etetés stb. mellett. Ja, nagylány elkezdte az ovit. Ennek örömére, mivel olyan egyre ér haza, kettő mire végzünk kényelmesen az ebéddel, nincs csendes pihenő. A tegnapi délután pedig azzal telt, hogy engem nyaggatott, hogy ő mégis mit kézimunkázzon, barkácsoljon és hiába mondtam bármit is, hiszti volt a vége. Persze közölte azt is, hogy ő csak velem tud játszani, de a fiúk miatt azt sem lehet és és és....

Hát, úgy látszik, mi ilyen hisztis család vagyunk.