Na, nem a 30 napoknak, hanem a kertrendezésnek. Nekiálltunk, legyűrtük az egészet. Hihetetlen, hogy 200E Ft-ot meg tudtunk spórolni a munkadíjon és a konténereken. Sajnos sokan benyelik, hogy a kertész kér a dudva kihuzogatásért, fa kivágásért 100E-t és ehhez jön még a konténer. Igen ám, de azt is kevesen tudják, hogy 180Ft-ért lehet venni FKF-es szemeteszsákot, amibe ha beletesszük a dudvát, azt elviszik a ház elől ill. a kis rőzsékbe kötözött csomagok is eltűnnek a ház elől (hogy hajléktalanok viszik vagy ugyanaz a firma, aki a zsákokat, ez nem derült még ki), mindenesetre három konténert megspóroltunk (egy konténer 26-30E Ft körül mozog).

A fiúk altatásakor (ami továbbra is abból áll, hogy leülök a hintaszékbe és olvasok) kiolvastam Dr. Csernus Imre a Nő című könyvét. Vannak érdekes gondolatai, nekem néha olyan érzésem van, hogy nagyon szélsőséges eseteket vizsgál. Mindenesetre nem csupán a férfi-nő kapcsolatra húzhatóak rá mindazok, amiket leír, hanem úgy általnosságban véve is. Én pl. ismét szembe pisiltem magam, nem becsültem meg önmagam és ez már csak azért is érdekes, mert ugye, ha én nem becsülöm magamat, akkor hogy várhatom mástól ezt. A lényeg a lényeg, hogy annyira elfáradtunk minden egyes nap (napközben kertrendezés, este éjszakázás stb), hogy amikor le tudtunk végre ülni, akkor már a fene sem foglalkozott azzal, hogy mit is eszik és igen, ilyenkor jött be, hogy azt esszük, amink van ill. ami a legkönnyebb, rendelünk valamit gyorsan. Holott semmivel sem kerül több erőfeszítésbe olyat enni, ami esetleg kevésbé "ártalmas", csak az ember annyira kitikkadva érzi magát, hogy úgy érzi "megjutalmazza" önmagát egy kis pizzával, borral stb., mert neki ez jár egy ilyen sűrű nap után. Persze utólag rájön az ember, hogy az a jutalom, nem is jutalom, hisz amiért 30 napig dolgozott kőkeményen, az szépen lassan el is tűnik, mintha nem is csinált volna semmit. Hát én is annyira "sajnáltam" magam, hogy úgy érzetem megérdemlem azt a pizzát este tízkor, fél tizenegykor.... szóval el kellene kezdenem megbecsülni önmagam és a munkámat.....

Egy előnye volt azért ennek a húzós hétnek: végiggondoltam az egész mostani élethelyzetünket és kigondoltam egy másik rendszert, amivel talán a tornák sem fognak elmaradni. Elkezdem kipróbálni, remélem beválik! Ha nem, újra kell gondolni.

A rendszer lényege: reggel főzés a szokásos menetrend szerint (úgy döntöttem, hogy hagyományos kajákat fogok update-tesíteni), utána a fiúkkal játszás, levegőzés, ebéd, altatás (ilyenkor kis olvasás :-) ), aztán nagylány haza, ebédeltetés, egy-két mese csendespihenőnek, utána játszás, fiúk ébredése után uzsonna, úszás/néptánc/játszás, ami épp aktuális, utána vacsora, és vacsora után torna! Míg én tornázom a férjem fürdeti a gyerekeket (ebben egyeztünk meg, hogy ne tízkor kelljen nekiállnom tornázni). Utána pedig altatás.... hát, kíváncsi leszek....