Naná, hogy nem keltem ma ötkor! Így torna lesz, mégpedig az altatás után! Sebaj!

Viszont már a gyerekeknek ebédre palacsintát találtam ki. Bekevertük reggel a tésztát és lementem velük egy órácskára ebbe a rohadt hidegbe. Nem komálták, de ez van ma.

Feljöttünk, míg én a mosdóban voltam a három gyerek már oda is tolta a székét a tűzhelyhez. Ennek örömére én nem fértem már oda! Mire mindegyiket arrébb toszogáltam, mind a három hisztizett, hogy nem ide, nem így és egyáltalán. Na, akkor már ment fel bennem a pumpa. Nagy nehezen sikerült hozzálátni a palacsinta sütéshez, némi zenei kísérettel, ami halkulni látszott. Aztán persze az egyik gyerek leesett a székről, mert addig ugra-bugrált, a másik hisztizett, mert elkezdődtek ugye a rontott palacsinták gyártása. Egyébként sem vagyok egy nagy palacsintasütős, de így három gyerekkel a hátamon végképp nem. A nagyobbik rázendít egy hisztire, hogy ő rontottat nem kér, mert azt nem lehet feltekerni. A másik időközben magára locsolt valamit és azért üvölt. A harmadik meg épp valami fantasztikusan jó gyakorlaton kísérletezik. Közbe odaég egy-két pali! Azért lettek jók is! DE: SOHA TÖBBÉ PALACSINTASÜTÉS GYEREKEKKEL!

Anyám azt mondta, mikor hívtam, hogy hülye vagyok. Ő max. akkor látna hozzá az én három gyerekemmel palacsintát sütni, ha van hat ember, aki vigyáz rájuk közben. Asszem igaza volt!