A tegnap esti sztriptíz dolog este tízig húzódott. Már olyan fél nyolc magasságában itt volt az unokatesóm varrni. Én csináltam a napi rutint, míg ő varrt. Este kilenc - fél tíz volt mire mindenki elaludt. Tízre befejeződött a varrás is. Addigra pedig olyan éhesek lettünk.

A kaját alapvetően betartom. Most, hogy beköszöntött a hideg a víz egyre nehezebben csúszik. Mondjuk úgy, hogy nem csúszik, ha nem mozgok mellette (ha nem tornázom!) ill. az uzsonnák el szoktak maradni. Mire a három gyereket meguzsonnáztatom nagyjából el is érkezik a vacsora idő számomra. 

Szóval egy szelet rántott hússal és némi madár salátával, amit délben fogyasztottam este tízre már igencsak éhes voltam. Így természetesen leültünk kajálni. Mire végeztünk már nem volt lelklierőm semmilyen tornához. Azt hiszem az eheti tornaelmaradások meg is fognak látszódni. A kaja is számít, tehát változásra számítok azért, de nem olyan mértékűre, mint ezidáig volt.