A futós- tornázós hetet gond nélkül teljesítettem. Vasárnapra azonban pihenőt rendeltem magamnak. Jóból is megárt a sok címszóval (egy héten hat edzés bőven elég szvsz.).
A rákövetkező hétre (azaz a 25-ei hét) terveztem a reggel futok, este tornázom mókát. Na, abból nem lett semmi. Hétfőn tartottam ugyanis további egy nap szünetet. Reggel ugyanis nem tudtam időben felkelni. Azon tűnődtem, hogy hogy juthatott ekkora baromság az eszembe. Az még ok, hogy ezt főiskolás koromban, nyári szünetben, anyukámék mellett ezt meg tudtam tenni. Na, de három gyerek, háztartás stb. mellé nem tudom,hogy hogy gondoltam.
Kedden (26) vendégeink voltak. Délelőtt és délután is. Délutánra tesómék jöttek. Megkértem sógornőmet, hogy segítsen egy sminkversenyhez a ruha elkészítésében. Este tizenegyig celofánból rózsákat gyártottunk. Ha lett volna még celofánunk, akkor még tovább is tartott volna, de szerencsére nem volt. Sógornőm egy hős volt. Nem tudom, hogy én ennyi ideig ültem volna bárkinél "origamizni". Tizenegy után meg már nem álltam neki tornázni meg futkorászni sem.
Szerdán pedig megindultak a készülődések a nagy bringa túrára. Szeretek úgy elutazni, hogy itthon minden rendben van. Ki van takarítva, ki van mosva minden. Szóval nem unatkoztam. Hajnali háromig tartott a móka, mire mindennel - beleértve a bepakoást is- végeztünk. Értelemszerűen ez a nap is kilőve és persze az elkövetkező négy napra is ez vonatkozott. Campingbe nem vittem magammal a Réka DVD-t, hogy a sátorba nyomjak pár kört.
Viszont sokmindenre jó volt ez a négy nap. Így például:
1) volt alkalom bűnözni. Eleve nem szeretek úgy elutazni, hogy ott nekem arra kelljen ügyelnem, hogy mit, mikor, mivel, miért eszem. Arról nem beszélve, hogy Ausztria felé tartva egyszercsak elkezdte fújni az autó a jéghideg levegőt. Amikor már kezdtem lilulni kértem a férjemet, hogy kapcsoljon fűtést, ami persze nem működött. Fél órára rá már ott álltunk az út szélén, ugyanis az autó csak úgy csengett-bongott, mert felforrt a hűtővíz. Mire odaértünk a campingbe már jégbe fagyva voltam, elkezdett esni az eső, úgy vertünk sátrat és noch dazu kiderült, hogy a zuhanyban melegvíz csak úgy van, hogyha bedobok 50EUR Centet. Akkor is csak két percig. Naná,hogy nem volt aprónk. Mire nagynehezen kerítettünk (több családdal mentünk, gyerekekkel együtt voltunk olyan 60-an) rohantam a gyerekekkel fürdeni. Aztán persze az egyik kiverte a hisztit, hogy ő bizony be nem megy ebbe a fürdőbe. A nadrágjuk szára csupán térdig volt vizes. Csöppet sem voltam ideges. A másik iker fiúcskát sikerült meggyőznöm, hogy milyen szuper is ilyen helyen pancsizni. Még én is bemegyek vele! Ekkor szembesültem vele, hogy megkezdődtek számomra a piros betűs napok. ÉLJEN! Ehhez nekem már nem is kellett több. A nagy túrót foglalkoztam azzal, hogy a forró húslevesembe cérnametélt van ill. cérnametéltemre öntöttek egy kis foró levest.
2) pénteken szerencsére sütött a nap és elmentünk bringázni. Valami bődületesen erős szembe széllel közel 40km-t tekertünk. Büszke voltam a hat éves lányomra, hogy zokszó nélkül tekert. Igaz, néha egy-egy apuka besegített, hogy vállánál fogva adott neki némi hajtóerőt, de tekernie végig kellett. Este bármit megettünk, amit letettek elénk. Amivel viszont szembesülnöm kellett, hogy nekem a biciklizéstől semmi másom nem fájt, csak és egyes egyedül a térdem. Az viszont annyira, hogy a 40km végén már majdnem potyogtak a könnyeim.
3) szombaton vidámparkozás volt. Tartottunk tőle, hogy vasárnap - amikorra eredetileg tervezve volt a vidámpark - esni fog az eső,kihasználtuk, hogy szombat reggel jó időnek néztünk elébe. Reggeli után irány a Family Park. Szomorú volt az egész napban, hogy ebbe a parkba rengeteg magyar dolgozik. Val. Sopronból járnak át. Ez még nem szomorú, hanem sokkal inkább az, hogy hallják, hogy magyarul beszélek a gyerekemhez és ennek ellenére németül beszéltek hozzánk. Undorító volt. Nem mintha nem értettük volna,hogy mit mondanak, de azért NE MÁÁÁNNNN....
Parkozás után még vacsiztunk a többiekkel és egy másik családdal az éjszakába nekivágtunk a hazafelé vezető útnak. Nem volt kedvem már esőben sátorozni még egy éjszakát. Pláne úgy nem, hogy tudtuk, hogy a másnapi bringázás el fog maradni az eső miatt. Hajnali egyre értünk haza. Örültem a meleg víznek, ami ötven cent nélkül is legalább tíz percig folyt rám.
