Elmaradtak a bejegyzések... elmaradtam én is.....
Karácsony és a többiek.... (saját készítésű ajándékok / legalábbis a gyerekeknek ill. idén csak a nagylánynak/, utána szülinap, persze mindenből kettő....és persze ezek is saját készítésűek)
A fogyi versenyt én vesztettem... én többet híztam....na jó, nem híztam, fogytam, de nem eget rengető mennyiséget, amit kitennék az ablakba....
sőt, azóta híztunk is, mind a ketten Krisztivel....visszahíztunk... naggyon
Van egy végtelenül rossz szokásom: mindig tűzoltás szerűen végzek dolgokat... pedig annyira igyekszem mindig, hogy mindenre kellő idő maradjon, de Murphy törvénye úgy érzem, nálam hatványozottabban működik...ami persze nyilván nem igaz... Karácsonyig, mint az őrült szabtam, varrtam, takarítottam, sütöttem, főztem. Karácsony után pedig cél a szülinap... és mindig azt hajtogattam magamnak, majd ha vége a szülinapnak, majd akkor elölről és újból és és és... Persze minden este hajnali kettőig készülődés (karácsonyi is, szülinapi is), aztán hétkor kelés, egész nap lótás, futás, ügyeletre rohangálás a gyerekekkel stb. stb. Ilyenkor pedig ami a kezembe akad azt eszem és őrült módjára hajtom magam. A vége az lett, hogy a nagy napon /szülinap/ belerogytam a fotelba és csak néztem ki a fejemből. Az ajándék az egyéb zöngék miatt nem készült el, legalábbis az egyik, a másik félig... Ilyen mellék zönge pl, hogy amikor időm lett volna napközben készülődni, váratlanul beállít egy kedves rokony, aki pont addig marad, amíg az én "szabad" időm tart és amint a gyerekek felkeltek már pont mennie kellett. Milyen béna már....és még sok, sok hasonló ilyen akadályozott meg, hogy elkészüljek....
szóval lerogytam, mozdulni sem tudtam, torta cukrászdából jött sajnos, mert erőm nem volt sütni, takarítani sem.... kész voltam...
aztán ráálltam a mérlegre és elhűltem....
Felkúsztam 74kg-ra!!!! Mondjuk mérleg nélkül is éreztem, hogy nagy gáz van....de a karácsonyi, szülinapi határidő lebegett a szemem előtt.... és azt is elbuktam...
szóval lassan már egy hete újra kezdtem, csinálom, már 1,5kg lement.
Megvettem Réka új újságját... Nagy örömömre az edzőtermi edzések kiestek. Csupa, csupa otthoni móka.... amin viszont leakadtam, egyik nap csak a bemelegítés 90perc! hát, nem biztos, hogy a tornát ebből csinálom....
Igazából a fürdetés alatt majd jól kitornázom magam nem jött össze. Lányom összecsapta a fürdést csak azért, hogy kukucskálhasson, sokszor már végeztek a fürdéssel, fiúknak már ment a mese, a lányom meg a lépcsőn ülve várt. engem... zavart.. nem azért, mert néz, hanem mert iszonyú önzőnek tartottam magam, hogy a lépcsőn ülve engem vár, mert nekem fontosabb, hogy még hármat ugorjak... szóval erre majd másvalamit kell kitaláljak... még nem tudom, hogy mit... most próbálom magam összeszedni mindenhogy... egyenlőre csak az étkezést tartom. a mozgás most még nem megy... túlhajtottam magam, értelmetlenül....lassan be kell lássam, hogy nem lehet mindent és egyszerre.
Ez az évem jónak ígérkezik, sok fotózással, költözéssel. A fiúk egyre kooperatívabbak. Muszáj lesz megtalálnom az egyensúlyt. Nemcsak önmagam, hanem a családom érdekében is.