Szombat: hát az új ovinkban (merthogy ovit voltunk kénytelenek váltani a nagylánnyal. a részletekről ill.okokról  inkább NE beszéljünk.volt, aki lehülyézett,hogy utolsó évre kiveszem és átviszem máshová, de én így láttam jónak és megnyugtatónak).szóval az új ovinkban füvesítési  munkálatok folynak éppen, amire a mi családunk boldogan jelentkezett. (ugyan akkor még nem volt bekalkulálva, hogy az egyik fiúcska lebetegszik).

Szerencsés voltam, mert megint nem tudtam aludni, így a futással, gőzöléssel még a nap elején végeztem. Viszont erőssen elgondolkodtam azon, hogy a futásnál a szauna gatyát elhagyjam. A mozgásom roppant lomha és ismét nem tudtam egyhuzamba lefutni az egészet. Én a gatyára gyanakszom (olyan szenvedős benne futni), de lehet,hogy szimplán kimerültség?!Első alkalmakkor semmi bajom nem volt azzal a gatyával.

Reggelire szokásos puffasztott búzaszelet, felvágottal, sajttal. Hiányzik a paradicsom, uborka.. Nem túl jó a közeli bolt  ebben a felhozatalban. Aztán reggeli után a nagylányt és az öccsét elzavartam kertészkedni az apukájukkal az oviba. Én pedig maradtam otthon a kis hisztis beteggel. Ahogy hallottam volt homoklapátolás, gyeptégla lerakás, talicskázás. (Mindezek ellenére a fiam alig akart elaludni. Olyan, mint egy kis duracell nyuszi).

Ebédre megcsináltam a spenótot az alakreform újság útmutatása szerint. annak ellenére, hogy én nem szeretem a spenótot, most kifejezetten ízlett. Feltétnek most tojás helyett az előző estéről megmaradt grillezett húst ettem. Gyerekeknek nudlit főztem ki. kár volt. A nap hősei az oviban ettek, a kis beteg pedig semmit nem kívánt.

Vacsorára jöhetett a jól megérdemelt, jéghideg dinnye. Folyadékot viszont nem vittem túlzásba :-(((