Az éjszakánk kegyetlen volt. Az ikrek folyton sírtak, alig aludtunk valamit. Ennek ellenére fél ötkor keltem, mentem a kondiba. Nem volt még senki ott.

Ja, azt el is felejtettem írni, hogy a pihenő nap előtti konditól úgy éreztem a fenekemet, hogy ihaj, a pihenő nem sokat javított a helyzeten ill. a pihenő nap utáni 20 perc comb és 20 perc popsi még rátett egy lapáttal. Úgy gondoltam, hogyha másnapra nem esik le a fenekem egy az egyben, akkor soha.

Ma fél hatkor negyven perc tempós sétával kellett kezdeni az emelkedő fokozatos növelésével. Az MTV-s klippek szinte ugyanazok, baromi unalmasak. A fenekembe, mintha vasvillág szúrtak volna, viszont leesni nem esett le. A 40 perc emelkedős séta után felsőtest következett. Jól esett. A vállfások ismét ugyanazok voltak. Azt vettem észre, hogy a hétvége utáni első egy-két nap (azaz hétfő és kedd) valahogy többen jönnnek. Mintha a hétvégi kis bűnöket így próbálnák kompenzálni.

Mikor hazaértem, akkor ébredtek a gyerekek, így a férjemre csak az ágyból való kivétel hárult. A reggeliztetést már jómagam csináltam. Viszont főzni nem volt kedvem, így a korábban lefagyasztott tökfőzeléket elővettem magamnak, a gyerekeknek pedig maradt a tegnapi sóskából.

Vacsira ismét nem az előírtat eszem, mert nincsenek meg a hozzávalók itthon. Menni kéne boltba. Azt hiszem az lesz a ma délutáni program.