Sokan úgy gondolják, hogy cak a 30 napot kell kibírni és kész.

Ha egy átlagos diétáról lenne szó, akkor én is így lennék ezzel az alakreformos 30 nappal. De mivel ez nem egy diéta, így én rengeteget várok az egy hónaptól.

Bízom benne, hogy 30 nap alatt tényleg "teljesen átstruktúrálódom" és hogy rendszeres mindennapi életem részévé válik mind a helyes étkezés, mind pedig a mozgás!

Azt eddig is tudtam, hogy mi az, amit ehetek, mi az ami tiltó listás, de ezidáig nem maradt meg teljes egészében az életem részeként. Valahol olvastam, hogy a változtatásokat piciben kell elkezdeni, mert ha hirtelen sok új változtatást csinál az ember, az nem fog megmaradni. Hát nem tudom. Valahol egyetértek vele, mert velem is előfordult már ilyen. Valahol meg úgy érzem, hogy akkor is elszántság kérdése. Testvérem dohányzott (azóta újból, de ez megint egy másik kérdés) és egy jó időre leszokott a dohányzásról. A módszere pedig nem az volt, hogy minden héten egy szállal kevesebbet szív, hanem egyszerűen letette. Egyik napról a másikra. Vallotta, hogy másképp nem ment volna. A fokozatosság semmiképp nem vezetett volna semmire. Nem tudom, meglátom.

Bízom benne, hogy azért mások is olvassák ezt a naplót. Mégpedig kisgyerekes anyák! Nekem három gyermekem van. Ebből az egyikőjük egy öt és fél éves kislány és a másik kettő pedig egy 1,5 éves ikerpár. Mégpedig fiúk!!!!! Ezt azért emelem ki, mert akinek van lánya és van fia is, pontosan tudja, hogy a fiúk mennyivel másabbak, nehezebb esetek, mint a lányok. Ráadásul kettőben......Míg az egyik a WC-ben könyékig kotorászik ezerrel és a WC kefével hadonászik, addig a másik épp a konyhaasztalról próbál ejtőernyőset játszani, persze ernyő nélkül....

Szóval bízom benne, hogy más is erőt, energiát tud belőle meríteni, hogy igen, nemhogy egy, kettő, de három gyerek mellett is meg lehet csinálni, ha az ember akarja. Lássuk be, hogy sok anyuka szeret panaszkodni. Emlékszem, hogy elmentem egy baba-mama klubba (életem első és utolsó klubja volt), ahol az anyák panaszkodtak, hogy nincs idejük semmire. Közben kiderült, hogy a nagymama főz, vagy pedig rendelik a kaját, mellette takarítónő jár takarítani stb. Én meg ott ültem, hogy miről beszélnek? Mit csinálnak ezek egész álló nap akkor? Nekem akkor még csak egy gyerekem volt, minden nap főztem, én takarítottam a hodály lakásunkat, mellette elindítottunk egy vállalkozást (ok, ez utóbbi nem remekel azóta sem, mert az időm tényleg kevés ahhoz, hogy egy vállakozásban mélyen elmerüljek. Nem online vállalkozásról lévén szó.) Szóval minden munkát teljes egészében elláttam, kilenckor már a játszóterek környékén voltunk (azért írom, hogy a környékén mert a játszóterek errefelé tízkor nyitnak, amitől égnek áll a hajam!)

Száz szónak is egy a vége, akarni kell!Az akarja szó fontos!! Mert ezt AKARNI kell! A SZERETNÉM kevés!

Olvastam egy könyvet (Vidi Rita: Hagyd a dagadt ruhát másra), amit unokatestvérem ajánlott a figyelmembe. Nem egy mélyenszántó könyv, de érdemes elgondolkodni azon a gondolatmeneten, amit ebben olvastam. A lényege az volt, hogy a szeretem egy sokkal gyengébb kifejezés, mint az akarom. A szeretemben megadom magamnak a lehetőséget arra, hogy vagy sikerül, vagy nem és ha nem sikerül az sem baj! Az akarom pedig egy sokkal erőteljesebb szó. A ha törik, ha szakad, akkor is megcsinálom, mert meg tudom csinálni kifejezésnek a rövidítése.

Ennek tudatában én is elkezdtem használni az akarom szót. Végig akarom csinálni a 30 napot, viszont szeretném, ha ezt a naplót más anyák is olvasnák. Csak szeretném, mert nekem teljesen mindegy, hogy más miből merít erőt, akarnia neki kell, az az ő élete, ő teste, az ő döntése.