Ezen a napon nem keltem fel ötkor, amit később eléggé megbántam. Az ok egyszerű volt, későn feküdtem (éjfélkor). Reggel még úgy gondoltam, hogy sebaj,majd a csendes pihenő alatt megcsinálom a tornát.

Igen ám, de miután az ikreket elaltattam, elkezdtem altatni a nagylányt, aki olyan későre aludt el, hogy alig maradt időm a tornára. Azért belevágtam. Mondanom sem kell a nagylány fél óra múlva már ott állt mellettem, nézte meredten a tv-n a tornát és elkezdett karattyolni. Ami a tv mellett nem volt akkor gond, de a füzetes feladatoknál már zavaró volt, hogy mindig kérdezett, miközben én számoltam volna. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy a férjem telefonált és a lányom közölte vele röhögve: "Anya tornázik!! De a nénin van cipő, anya meg nem vett fel ........" és így tovább.

Azért így is meg lehetett csinálni.