Hát persze, hogy nem volt torna!!!! Nagyon mérges vagyok magamra. Ráadásul azért is, mert.....

Hát, fél háromkor, mikor az ikrek felébredtek átmentem velük a párom szüleihez ünnepelni a dédnagypapa szülinapját. Párom a nagylánnyal már délben lent volt. A kedvencem, hogy csengetnek, amikor le kell vonulni. /egy házban lakunk és a kapu csengővel fel lehet csöngetni hozzánk is, "remek" egy találmány!/ Nagyon szeretem a dédnagypapát. Ok, vannak fixa ideái, de 80 fölött az embernek sokmindent el lehet és kell is nézni. Dehát ott voltak a szülők. A tipikusan mindenkinél mindent jobban tudó szülők. Ok, nem túl jó a viszony közöttünk. Kifejezetten ilyen műmájer mosolyos. Akkor kezdődött a haddelhad, amikor az első gyermek megszületett.... és azóta is tart...... immár hat éve.... hol hangosabban, hol csendesebben..... most épp a csendes szakaszát éljük... ill. én változtam annyiban, hogy leginkább a páromnak morgok, ha kiakasztanak valamivel, aki persze maximálisan megért és mellettem áll, de a helyzeten ez mit sem változtat.....

Szóval fél háromtól úgy hatig- hétig nem történt semmi különös, de aztán... valahogy apósom soha nem bírja ki, hogy valakit valamiért ne fikázzon... szörnyű lehet így élni.... persze megint mi voltunk a párommal... ugyanis a nagylányt mi anno vittük babaúszásra... és már második alkalommal kijelentette /a gyerek előtt persze!/, hogy mi mit "csesztünk el a gyereknél" /hogy szó szerint idézzem őfelségét. Egy, nekem ne tegyen olyan megjegyzést a gyerek előtt, hogy elcsesztem a gyereket! /ebből az első alkalommal nagy balhét csaptam a páromnál, aki ismét nagyon megértett, de nem mentem vele sokra/2) nem akarta felfogni, hogy a babaúszáson nem úszni tanítják a gyereket! Az csak ilyen vízhez szoktató foglalkozás, mondókákkal, pancsolással. A századik hónap után próbálták siklani tanítani, lábtempózni, de ennyi. De őszerinte el lett cseszve a gyerek, mert a gyerek fél a víztől, ő ezt a saját szemével látta. Mire úgy felhúztam magam, hogy disztingváltan annyit tudtam csak mondani: hogy elég merész, ha egy alkalom után messzemenő következtetéseket mer levonni és hogy nagyon el van varázsolódva. Aztán azt merte állítani, hogy a gyerek mondta neki, hogy fél, mikor kint voltak a strandon. /azt hiszem írtam erről a strandolós napról korábban/. Ma megkérdeztem a gyereket, hogy tényleg ilyet mondott a papának, hogy ő fél a víztől? Mire a gyerek nagy szemekkel rámnézett és azt mondta, hogy ő nem azt mondta, hogy fél, hanem, hogy fázik! Hát igen, mind a kettő F betűvel kezdődik, de a magyar nyelvben a fázom és félek totál mást jelent! KEDVES APUKA! Ezen meg már csak azért is felhúzom magam, mert hogy teheti meg valaki azt, hogy ennyire hülyének nézi a másikat. Azt sajnálom, hogy nem ott rögtön hívtam oda a lányt és kérdeztem rá a dologra. Enyhén lett volna kínos, de biztos, hogy kimagyarázta volna magát. Mindig azt teszik, amikor süllyed a hajó. A kedvencem az : Én ilyet nem mondtam... kezdetű magyarázkodás, ami után egy akkor blődséget szoktak leadni, hogy nem győzök kapaszkodni, hogy be ne essek az asztal alá.....

Szóval a lényeg a lényeg, hogy itthon ettem egy fél zsömlét kóbásszal. Gáz, de ezzel vezettem le a dolgot és lévén, hogy este nyolcig kellett az eszmefuttatást hallgatni, így mire a gyerekek ágyba kerültek, nem kezdtem neki semmilyen tornának, hanem csak bepakoltam, hogy reggel fél ötkor indulni tudjak.... NO COMMENT!