És ki nyert? Hát senki. Mindketten Réka kismama alakjához igazodtunk. Az könnyen ment.A célnak mindenesetre inkább annak kellett volna lennie, hogy  ki hízik kevesebbet. :-D Sajnos nem vicces.

Mi időközben elköltöztünk. Nagyjából 130 dobozba fértünk el. Nehéz három gyerek mellett mindezt egyedül megugrani.  Férjem baromi sokat utazik. Kész csoda, hogy a költözés napján itthon volt..... Viszont itt a Duna part. Lehet futkározni. Így a három hónap alatt már sikerült kétszer elmennem. Ez igen....na, mindegy. ne is részletezzük. sokat vagyunk  egyedül és így nagyon nehéz.... este is, amint leteszem az egyiket, ébred a másik. szóval új napirend a tornára vonatkozóan nem lett. Próbálkoztam, de valakinek mindig volt vele valami hasfájása (valaki:férjem, gyerekeim). Viszont most egy újabb verseny van.

Augusztus nyolc a kitűzött határidő. Volt szerencsém találkozni egy fotózás alkalmával egy olimpikonunkkal. Beszélgettünk mindenféléről. Ő mondta,hogy minden fejben dől el. Ezen elgondolkodtam. Lehet van benne valami. Lehet,hogy egyszerűen  tojnom kéne  a család hasfájására arra a fél, egy órára. Nem mindig magamat alárendelni másik kívánságának. Sarkamra kéne állni és nemet mondani vagy hagyni,hogy azokban a pillanatokban oldják meg ők a problémáikat. Végülis ennyi nekem is jár egy napban. Mindenesetre volt már olyan, hogy az építkezésnél az asztalos pont akkor akart jönni, amikor végre valahára (egy évben egyszer) elmehettem a WAMP-ra unokatesómmal. Már majdnem megint azt mondtam,hogy jó,  akkor otthon maradok a gyerekekkel. Menjen az asztalos és akkor és ott azt mondtam,hogy nem érdekel. Fél éve csúszik az asztalos, nem ezen az egy napon fog múlni a dolog. És lám lám, a dolgok megoldódtak én pedig kijutottam a wampra. Mindenesetre most a tét súlyosabb: egy massage-t ill. egy ebédet fizet a vesztes.... hajrá ÉN!