De szép is a reggel. Nem tudom miért (azért sejtem), de a fiúkkal reggel kilenckor keltünk. (Mostanában elég ócskán alszunk éjszaka. Pontosabban mindannyian fent vagyunk és bámuljuk a plafont. ) Reggeli után robogtunk sétálni az esőben. (Énekeltünk is.) Útközben találkoztunk egy lánnyal, aki egy kis yorkit kísért. Mint kiderült, nem az övé a kutyus, valaki elvesztette vagy lehet, hogy kitette (nem volt rajta nyakörv, semmi). Én bőszen mondtam, hogyha nem leli gazdáját mi szívesen befogadjuk.... azt hiszem egy hosszú beszélgetésem lesz ma a férjemmel...............

Fiúkat letettem délutáni alvásra. Addig gyorsan tornáztam, gőzöltem. Ma megyek ugyanis órát venni. Izgulok nagyon és nagyon várom. Modellt végre könnyű volt lasszózni.....