Ma reggel sikerült fél ötkor kelnem. Pedig nagyon hezitáltam, hogy kondi vagy itthoni torna legyen, de aztán eszembe jutott, hogy ma mozizás van, így maradt a reggeli kondi.

Hideg volt, késett a busz és rengetegen /a korábbiakhoz képest persze/ voltak a teremben. Ami már érkezésemkor meglepett, hogy mikor mentem föl az emeletre a lifttel, már jött le valaki /vagyis valaki fél hat előtt valamivel végzett az edzéssel!!/. A pultnál nem a megszokott söröshordó hasú bácsika volt, aki a súlyok helyrerakását reggeli tornának hívja, hanem egy fiatalabb srác, aki teljesen meglepődött, hogy én reggel már olvastam. /A buszon mindig olvasok, így a könyvekkel is haladok./ Igaz, nézegetheném a melósokat, akik a kis overáljukban indulnak az aznapi legelső busszal, de lehangoló látvány, így marad a könyv. A teremben is sokan már gyurmázták magukat. Persze mind pasi. Ma jött egy lány. Elég vékony volt. Jól felöltözött, még sapkát is vett fel. Nagyon trendin nézett ki, de a sapkát nem tudtam hova tenni. Sőt, egész végig csak a futószalagot bűvölte. Na, annak nem látom teljesen az értelmét. Futni akkor már inkább kimennék a Margit szigetre (ok, nem reggel fél hatkor, de akkor is...). 

Ma csak húsz perc belemegítő tempós séta volt, ötös emelkedőn. Utána pedig lábmunka keményen (kitörés, kitolás, guggolás stb.). Persze mondanom sem kell, hogy a lábtolós gépen a pöcök, amit a súlyok beállításához használnak beragadt. Mit volt mit tennem, szóltam az egyik vállfásnak (korábban vele osztoztam a lábnyújtó gépen), hogy segítsen már. Normális volt, segített és még azt is megkérdezte, hogy hány kg-ra állítsa be. Mondom neki, hogy hát nekem elég ám olyan tíz, tizenöt kilóra állítani maximum. Erre azt válaszolta: Akkor legyen tizenöt kiló, végülis edzünk! Remek, gondoltam magamban. Mondanom sem kell, hogy a harmadik körnél az elsőt már ki sem tudtam nyomni /egy lábbal kell a füzet szerint/, így szépen átettem tíz kg-ra. Azzal is az utolsó kört már nehezen nyomogattam. Jó ez a köredzés, lefáraszt eléggé. A terem személyi edzője ma is külön felém járt köszönni.

Mikor hazaértem az egyik ikerfiú a konyhából szaladva fogadott. Nagy mosollyal az arcán. Utána jól megölelgetett. Megreggeliztünk, én a szokásos, joghurt zabpehellyel, tejeskávéval cuccost. Aztán jöhetett az ebéd főzés. Kirántottam csirkemellet és nekik csináltam hozzá rizst ill. főztem paradicsom levest. Főzés után irány a kert, most szundítanak. Szundítás után pedig a nagylány megy úszásra. Ma kezdi, kíváncsi leszek, mert ez már nem babaúszás lesz....