A reggelek elég nehezen indulnak. Az éjszakák "zajosak", későn is fekszünk, így felkelni is marha nehéz. Kaját követem, bár nem az újság szerint. Viszont tegnap beszéltem Krisztivel és úgy tűnik, hogy jobban áll a széna nála, mint nálam. Persze, ami a tömeget illeti. Ezért úgy döntöttem, hogy hétfőig (mert most mégis hétfő lett a hat. idő, mivel tolódik Krisztiék nyaralása) "böjtölök". Csak víz és gyümölcs. Na, meg persze a torna.

A mai tornát letudtam, míg a fiúk aludtak. Még most is alszanak. Még a gőz is belefért.

Tornában most felsőtest volt. HÁáááááttt továbbra sem az erősségem. Nem szeretem. Igazából a gyakorlatokat csinálni sem. Ami viszont meglepett, hogy milyen apró dolgok hatnak pszichésen. A képernyő bal sarkában van az idő, hogy mennyi van hátra a 20 percből ill. van olyan kazettája, ami azt mutatja, hogy mennyi idő telt el a 20 percből. A mai torna esetében visszafele számlálás volt, amit nem igazán realizáltam először. Amikor már éreztem, hogy  a karom tőből leszakad gyorsan ránéztem a képernyőre, láttam, hogy 14:32... gondoltam magamban, SZUPER, már csak hat perc és kész. Később megint ránéztem az órára és látom, hogy 9:25. Azt hittem elbőgöm magam, hogy milyen béna voltam az előbb és ez most milyen rosszul esik nekem, hogy még valójában közel 11 perc van hátra. Na, az első öt perces sokk után jöttem rá, hogy az óra visszafele számlál. Hát ennyit a pszichológiáról. Viszont Réka megint átverőset játszott.

- Na, és akkor még négyet. Ez a vége, ez a vége!

számol, számol, én is számolok. Megvan a négy HEURÉKA, mire megszólal Réka:

- És még négyet! Négy, három, kettő, egy.

Ezt még benyeltem. Már kezdtem összeomlani, mire hallom: 

- Na, és akkor még nyolcat!

Még jó, hogy az első  négyesnél már ott volt a vége! Vagy mégsem?

A tegnapi magánóra valami hihetetlen volt. Este tizenegyre értem haza. (Még jó, hogy napközben tornáztam.) Egyetlen ecsetvonással "eltörtem" kedvenc és egyetlen unokatesóm orrát. További egy ecsetvonással Karolina megemelte a szemét, este kilenckor pedig szintén egy ecsetvonással Karolina olyanná tette az ásítozó rokont, mint aki egy perc alatt nyolc órát aludt volna. HIHETETLEN, bámulatos és VARÁZSLATOS. Azt hiszem ez örök szerelem marad. És tényleg igaz: "Nem kell szike, van itt szájfény!" forrás: www.sminkblog.freeblog.hu

Hát, ma beszéltem Krisztivel. Jobban áll, mint én. Tömeg ügyileg. Centiket nem tudtam kiszedni belőle..... remélem nem bukta. Viszont azt mondta, hogy egy sminket kérne..... nekem az is jó :-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

De szép is a reggel. Nem tudom miért (azért sejtem), de a fiúkkal reggel kilenckor keltünk. (Mostanában elég ócskán alszunk éjszaka. Pontosabban mindannyian fent vagyunk és bámuljuk a plafont. ) Reggeli után robogtunk sétálni az esőben. (Énekeltünk is.) Útközben találkoztunk egy lánnyal, aki egy kis yorkit kísért. Mint kiderült, nem az övé a kutyus, valaki elvesztette vagy lehet, hogy kitette (nem volt rajta nyakörv, semmi). Én bőszen mondtam, hogyha nem leli gazdáját mi szívesen befogadjuk.... azt hiszem egy hosszú beszélgetésem lesz ma a férjemmel...............

Fiúkat letettem délutáni alvásra. Addig gyorsan tornáztam, gőzöltem. Ma megyek ugyanis órát venni. Izgulok nagyon és nagyon várom. Modellt végre könnyű volt lasszózni.....

Hjajj. Végre pihenő! :-DDDDD

A nagylány nagymamázik. Én a fiúkkal tök jól elvagyok. A pihenő nap ellenére gazoltunk a kertben. Eleinte segítettek kitépegetni a gazokat, aztán kisautóra ültek és elszállították a gazt a komposztálóba. Utána irány a Dunyha parti séta, hinta, kutyázás.

Este hét volt, mire a férjem hazaért. Lovagolni volt az lánnyal. Úgy gondoltam, hogy akkor a fiúk fürdetése, altatása jár neki is. :-DDD Én meg beültem a gőzbe, relaxálni. Kilencre mindneki végzett nemes feladatával és megnéztünk egy filmet.Büszkeség és balítélet. Nekem bejött. Szeretem a kosztümös filmeket. (Vacsora kimaradt. Férjem nem volt éhes, én sem igazán, így nem terheltem magam.)

Korábban dicsekedtem, hogy jajj de jó áron vettem a gumiszalagokat. Jelentem, a tegnapi torna során elszakadt az a szalag, amit elkezdtem használni, így az első körökre! Már nem emlékszem mikor is kezdtem használni és meddig is bírta valójában, de úgy rémlik, hogy nem volt hosszú életű.

Igaz a csomagban három szalag is van. Most a középsővel küzdök.... a nagy bánatom az volt csak, hogy pont a vállamra kellett a közepesen erős gumival "gyúrjak",amihez nekem még a kevésbé erős gumikötél is sok volt......

Örülök azért a tornának. Annak ellenére, hogy már mozogni sem tudok, elkezdtem érezni, hogy azért ott az irha rétegek alatt valami izomszerű kezdeményeződés azért akad. Viszont azon is elgondolkodtam,amit egy újságban olvastam: először a hájréteg alatt kialakul egy izomréteg.Emiatt kezdetekben a centik inkább nőnek és nem csökkennek. Ez az izomréteg kezdi el égetni a felette lévő zsírt.

Ha ez tényleg így van, akkor buktam a versenyt?!!!!

Nem tudom, hogy van-e értelme számoznom a napokat. Most írjam azt, hogy első nap? Ok, hogy nem tartottam az étkezést három napig, de....

Nem, nem számozgatom. Csinálom.

A füzet szerint haladok a gyakorlatokkal. Úgy gondolom, hogy eléggé tudatosan vannak összeállítva a gyakorlatok. Nyilván egymásra épülnek, van benne  edzői logika, hogy mit mi után és miért. Szóval az első nap (:-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD) tornagyakorlatát miután a gyerekek elaludtak végigcsináltam. Jajj az a sok guggolás. Másnap a lépcsőn alig tudtam felmenni. Torna után pici gőz. Bíztam abban, hogy az izmokat az is lazítja és nem lesz izomlázam. Hát.... annyira nem lazítja....

Tegnap pedig elég későn értem haza. Elmentem az egyik, általam már régóta kiszemelt sminkeshez (www.sminkblog.freeblog.hu). Órákat szeretnék tőle venni. Vinnem kellett egy modellt, meg kellett mutatnom, hogy mit tudok. Ennek függvényében mondta,hogy mit lát nálam, hogyan tovább. Ha valaki megteheti, hogy egy-egy ilyen sminkelésre modellnek állhat (mert mondjuk a barátnője megkéri rá) NE HEZITÁLJON! Rengeteget lehet tanulni, akár egy ilyen alkalomból is. Én, amikor elkezdtem tanulni járni, úgy lasszóztam össze a modelleket (a vége felé már nem is tudtam senki elcitálni/minden alkalomra mást kellett vinni, hogy minél több arcformát lásson az ember). MIndenki húzódozott. Aztán persze örvendezett, hogy jajj de jó. Mi mindent megtudott, amit ráadásul ő is tud hasznosítani a napi rutinjában. A lényeg, hogy este tízre értem haza. Azért nekiálltam tornázni. Persze popsi feladatok voltak, az előző napi guggolások után nem esett jól. A füzetben lévő feladatok alapján pedig az amúgy sem eős vállamra kellett "gyúrjak". Sebaj! Ma nemhogy a lépcsőn nem fogok tudni felmenni, de a kezemet sem fogom tudni mozgatni. ANYAMÚMIA lesz belőlem. :-DDD Örülnek majd a gyerekek.....eddig alig ért utol, de mára már elkapni sem tud.....MIÉNK A VILÁG

Vasárnap a napot lézengéssel, önmagunk megtalálásával töltöttük. Délután átjöttek vendégek hozzánk. Átbeszéltük az idei bringatúra élményeit. Este pedig elgondolkodtam a hogyan továbbon.

Annak ellenére, hogy nem néztem, hogy a cérnametélt mellé mennyi levest tudtak löttyinteni csak 30dkg-t híztam. Centik viszont lejjebb mentek. Nem sokkal (fél-fél centi innen-onnan .Ez lehet, hogy mérési pontatlanságból ered? .). Viszont a futást kilőttem az edzésformák közül. Igazából főiskolás koromban is a János kórházban kötöttem ki a térdem miatt. Fájt egy idő után akkor is. Igaz, akkor már jó két éve rendszeresen futottam, mikor előjött a térdfájás. Viszont azt is tudom, hogy ez olyannyira elfajulhat,hogy már járás közben is fájdalmaim lesznek. Nem éri meg. Pláne nem három gyerek mellett. Arról nem beszélve, hogy jövőre is szeretnénk elmenni bringázni a többiekkel annak ellenére, hogy az idei inkább szimpla kirándulásnak volt nevezhető és nem biciklitúrának, jövőre bízunk a jó időben. 2010-ben mi körbebringáztuk négy nap alatt a Fertő tavat a gyerekekkel. Buli volt nagyon. Egy buta térdfájás miatt nem szeretnék ilyenről lemaradni.

Marad a torna. Nem tudom, hogy milyen felindulásból, de a legutóbbi Alakreform magazint kaptam elő. Kajákat is javarészt onnan veszem. De pl. spárgát a férjem nem kapott a boltban. Coraban. ÉN nem is szeretem a Cora-t. Drága és elég gyatra az áruk minősége. Norbis cuccokat pedig lassan-lassan már sehol nem kapni. Amik eddig voltak pékségek a közelünkben, azok mind átalakultak fornettis hellyé. Eddig Auchanban kaptam legalább joghurtot, müzlit stb. Ma már ott sem. Mi van már????

A végeredményt pedig jövő május végére szeretném látni. A végeredményt alatt pedig az általam elképzelt alak elérését értem. Nem szeretném megváltani 30napban megváltani a világot. 10hónap alatt AKAROM elérni, hogy egyáltalam egészségesnek, jónak tartott alakot elérjek, hogy a rendszeres, kellő mennyiségű vízfogyasztást elérjem és az étkezési szokásaimban is jelentős változásokat érjek el. Nekem ez tűnik lassan lassan reálisnak, így három gyerek mellett... muszáj megbarátkoznom ezzel, különben be fogok csavarodni.

A futós- tornázós hetet gond nélkül teljesítettem. Vasárnapra azonban pihenőt rendeltem magamnak. Jóból is megárt a sok címszóval (egy héten hat edzés bőven elég szvsz.).

A rákövetkező hétre (azaz a 25-ei hét) terveztem a reggel futok, este tornázom mókát. Na, abból nem lett semmi. Hétfőn tartottam ugyanis további egy nap szünetet. Reggel ugyanis nem tudtam időben felkelni. Azon tűnődtem, hogy hogy juthatott ekkora baromság az eszembe. Az még ok, hogy  ezt főiskolás koromban, nyári szünetben, anyukámék mellett ezt meg tudtam tenni. Na, de három gyerek, háztartás stb. mellé nem tudom,hogy hogy gondoltam.

Kedden (26) vendégeink voltak. Délelőtt és délután is. Délutánra tesómék jöttek. Megkértem sógornőmet, hogy segítsen egy sminkversenyhez a ruha elkészítésében. Este tizenegyig celofánból rózsákat gyártottunk. Ha lett volna még celofánunk, akkor még tovább is  tartott volna, de szerencsére nem volt. Sógornőm egy hős volt. Nem tudom, hogy én ennyi ideig ültem volna bárkinél "origamizni". Tizenegy után meg már nem álltam neki tornázni meg futkorászni sem.

Szerdán pedig megindultak a készülődések a nagy bringa túrára. Szeretek úgy elutazni, hogy itthon minden rendben van. Ki van takarítva, ki van mosva minden. Szóval nem unatkoztam. Hajnali háromig tartott a móka, mire mindennel - beleértve a bepakoást is- végeztünk. Értelemszerűen ez a nap is kilőve és persze az elkövetkező négy napra is ez vonatkozott. Campingbe nem vittem magammal  a Réka DVD-t, hogy a sátorba nyomjak pár kört.

Viszont sokmindenre jó volt ez a négy nap. Így például:

1) volt alkalom bűnözni. Eleve nem szeretek úgy elutazni, hogy ott nekem arra kelljen ügyelnem, hogy mit, mikor, mivel, miért eszem. Arról nem beszélve, hogy Ausztria felé tartva egyszercsak elkezdte fújni az autó a jéghideg levegőt. Amikor már kezdtem lilulni kértem a férjemet, hogy kapcsoljon fűtést, ami persze nem működött. Fél órára rá már ott álltunk az út szélén, ugyanis az autó csak úgy csengett-bongott, mert felforrt a hűtővíz. Mire odaértünk a campingbe már jégbe fagyva voltam, elkezdett esni az eső, úgy vertünk sátrat és noch dazu kiderült, hogy a zuhanyban melegvíz csak úgy van, hogyha bedobok 50EUR Centet. Akkor is csak két percig.  Naná,hogy nem volt aprónk. Mire nagynehezen kerítettünk (több családdal mentünk, gyerekekkel együtt voltunk olyan 60-an) rohantam a gyerekekkel fürdeni. Aztán persze az egyik kiverte a hisztit, hogy ő bizony be nem megy ebbe a fürdőbe. A nadrágjuk szára csupán térdig volt vizes. Csöppet sem voltam ideges. A másik iker fiúcskát sikerült meggyőznöm, hogy milyen szuper is ilyen helyen pancsizni. Még én is bemegyek vele! Ekkor szembesültem vele, hogy megkezdődtek számomra a piros betűs napok. ÉLJEN! Ehhez nekem már nem is kellett több. A nagy túrót foglalkoztam azzal, hogy a forró húslevesembe cérnametélt van ill. cérnametéltemre öntöttek egy kis foró levest.

2) pénteken szerencsére sütött a nap és elmentünk bringázni. Valami bődületesen erős szembe széllel közel 40km-t tekertünk. Büszke voltam a hat éves lányomra, hogy zokszó nélkül tekert. Igaz, néha egy-egy apuka besegített, hogy vállánál fogva adott neki némi hajtóerőt, de tekernie végig kellett. Este bármit megettünk, amit letettek elénk. Amivel viszont szembesülnöm kellett, hogy nekem a biciklizéstől semmi másom nem fájt, csak és egyes egyedül a térdem. Az viszont annyira, hogy a 40km végén már majdnem potyogtak a könnyeim.

3) szombaton vidámparkozás volt. Tartottunk tőle, hogy vasárnap - amikorra eredetileg tervezve volt a vidámpark - esni fog az eső,kihasználtuk, hogy szombat reggel jó időnek néztünk elébe. Reggeli után irány a Family Park. Szomorú volt az egész napban, hogy ebbe a parkba rengeteg magyar dolgozik. Val. Sopronból járnak át. Ez még nem szomorú, hanem sokkal inkább az, hogy hallják, hogy magyarul beszélek a gyerekemhez és ennek ellenére németül beszéltek hozzánk. Undorító volt. Nem mintha nem értettük volna,hogy mit mondanak, de azért NE MÁÁÁNNNN....

Parkozás után még vacsiztunk a többiekkel és egy másik családdal az éjszakába nekivágtunk a hazafelé vezető útnak. Nem volt kedvem már esőben sátorozni  még egy éjszakát. Pláne úgy nem, hogy tudtuk, hogy a másnapi bringázás el fog maradni az eső miatt. Hajnali egyre értünk haza. Örültem a meleg víznek, ami ötven cent nélkül is legalább tíz percig folyt rám.

Sikeresen teljesítve!

Reggeli:tojásrántotta, paradicsom

Tízórai: körte

Ebéd:francia lecsó (gyerekeknek szintén maradékok)

Vacsora: virsli

Én altattam a fiúkat. Fél kilencre már szunyáltak is. Akkor nekiálltam tornázni. A "bemelegítés" popsi és csípő gyakorlatok a napi 20 perc önmagadért dvd-ről. Nem esett jól. Fájt minden egyes nem létező izomzatom is. Utána pedig, nagy örömömre, jött a füzet feladatai, ahol felsőtestre voltak gyakorlatok. Ott is még az előző torna napról végzett feladatok fájdalmait éreztem. Jó hír viszont, hogy most nem fáj semmim. Torna után irány a gőz. Most nem bírtam a 20  percet. A torna amúgy, még így is, hogy nem volt bennem az a haj de nagy lendület, egy óra alatt teljesíthető volt. Ma futás lenne, ha nem szakad az eső. Viszont a férjem ma csak háromig van, így nem kell megvárnom az altatás végét stb. Talán nagyobb esélyem van,hogy lesz egy  olyan szakasz, amikor pont nem esik. Viszont egy hibát megint elkövettem: dinnyét ettem gőzkabinozás után, minek  örömére most nem a gyerekek miatt ugráltam éjszaka, hanem a sűrű wc-zés miatt.

Ez is kipipálva.

A mai napot végül ismét agytrénerezéssel töltöttük. Ezúttal a nagylányt vittem el tesztre. A vége az lett, hogy a testvérem is beült egy tesztre (ő volt most nekünk a fuvaros) ill. én is beültem egy programra. Én nagyon szeretem. Olyan érzésem van utána, mintha egy jót aludtam volna. (Valójában passzív meditáció történik.) Már indulóban voltunk hazafelé, mikor anyukám hívott, hogy most a másik fiú lázas. Tűztünk is haza.

Mire hazaértünk a láz már lement. Javában ugrált a kanapén az a kis "ördög".  Jött a párom is haza, így elindultam a mai adag futásomnak. Pont eső sem esett, aminek nagyon örültem,mert kora reggel nem úgy tűnt, hogy esélyem lesz erre.

A futást valójában azért preferálom jobban a tornával szemben, mert nem kell figyelni, hogy mennyit léptem már stb. A lábam, kezem önállóan mozog, nem gondolkodom azon, hogy melyik karomat lendítsem, melyik lábam következik stb.. Torna közben meg számolni kell, meg figyelni, hogy hanyadik sorozatnál is tart az ember. Igaz, most nem is érzem azt a fajta kimerültséget, mint a tegnapi torna után.

Először a lábam teljesen lemerevedett. Kb. úgy mozoghattam,mint egy asztronauta az űrben. Aztán szép fokozatosan bemelegedett és már nem esett nehezemre a mozgás. Bevallom volt egy pont, ahol úgy gondoltam, hogy na, most megállok egy picit fújni, de aztán azon gondolkodtam, hogy nem biztos, hogy ezen a ponton kéne, mert ha itt megállok, akkor később is meg fogok állni. A vége az lett, hogy a megállási pontokat tologattam és a legvégére nem láttam értelmét, hogy olyan picivel a vége előtt megálljak. Szóval a teljes hat km. egy huzamban letudva. Öt perc alatt hazasétáltam, az még levezetésnek is kellemes és irány a zuhany, a gőz. A gyerekek ott bohóckodtak nekem én meg vissza. Fél tízre pedig már mindenki aludt.

Apropó :

reggeli: 2 szelet norbi kenyér pirítva,kevés light margainnal, felvágottal, sajttal, majonézzel, tejeskávé

tízórai: 1körte

ebéd: anyukám francia lecsója (mennyei volt és ha jól tudom, maradt még belőle holnapra is!yuppppi nem kell főzni akkor)

vacsora: 1 szelet norbi kenyér, light margarinnal, sajttal, majonézzel.

Összköltség: talán, ha ezer forint...

És SIKERÜLT!

Este,miután a gyerekek elaltatódtak nekiálltam, hogy gyorsan akkor tornázom egyet. Egy valamivel azonban nem számoltam. Fogalmam sincs, hogy hol vannak a Réka DVD-k, a gumiszalagom és a súlyzóm. Nagy lelkesen  miután felöltöztem, előkészültem szembesültem csak ezzel az apró hiányossággal. Irány a garázs és elszántan túrtam a dobozokat. Már-már feladtam - egy doboz volt csupán hátra - mikor előbukkantak a kellékek. Gyorsan, csapot papot otthagyva álltam neki a tornának.

Én az Alakreform Újság téli számából néztem a tornát, mivel ott van csak otthoni torna és nincs edzőtermi. 2010Alakreform lemezzel kezdte, 20 perc felsőtest tornával. Mivel nekem az nincs meg,így én a Napi 20perc önmagadért DVD , 20 perc felsőtest tornáját csináltam végig. Nem gondolom, hogy azon a másik lemezen sokkal másabb tornák lennének (bár, nálam már rácáfolt Réka, hogy igenis van új a nap alatt), de most ez van. Nem tervezek új dvd-ket venni. Hát nekem a vállaim, karjaim továbbra is gyengék, így súlyzót elhagyva csináltam végig. Viszont nem álltam meg soha egy pillanatra sem. Úgy szakadt rólam a víz, mintha a gőzben ülnék. Torna alatt megittam 1,5liter vizet. A dvd után jött a füzet feladatai. Kitörés, gumiszalaggal lábtolás, lábemelés, láblendítés stb. Ma érzem igazán a hatását, a karomat alig tudom megemelni.

Vacsizni valójában a gyerekekkel vacsiztam, ill. inkább uzsi volt olyan három, fél négy magasságában. Ők bundás kenyeret, én dinnyét. Ill. a 20perc gőzkabinozás után még megettem egy natur activia joghurtot. Tízkor már megfürödve, alvásra készen álltam.

Mára pedig olyan szerencsém van, hogy anyukám hozott francia  lecsót (csupa zöldség, kevés  olivaolaj, ohne tojás). Szóval főznöm sem kell és picit kikapcsolok a gyerekekből is. Viszont, ahogy kinézek az ablakon, nem nagyon hiszem, hogy ebből futás lesz :-(((((( marad akkor a torna,hiába.

Ma korán reggel vérvétel,vizelet vizsgálattal kezdtünk. (Tegnap már nem vártunk tovább, elvittük a manót orvoshoz, aki persze azt mondta, amit tudtunk, hogy mondani fog: nem látok semmi különöset, biztos bakteriális, csillapítsák a lázát. Azért adott egy beutalót vérvétel, vizeletre.) Az egész család szolidaritásból nem evett és mindenki elkísérte a kis beteget a vérvételre. Ami a vicces, hogy a gyerek azért üvöltött, mert a sapkája a kocsiban maradt és nem azért, mert megszúrták. :-D

Itthon  kis update kenyér pirítva, sonkával, kevés light margainnal,eidami sajttal volt az reggeli mennnnnyyyyűűű. Kíváncsi leszek, hogy meg fogom-e tudni ugrani a mai tervet a  tornával.

És IGEN, MEGCSINÁLTAM!

Fél négykor még elvittem a két nem beteg porontyot Duna partozni. Bicikli, pecabot, minden. A patika felé vettük az irányt, hogy a kis betegnek a délutánra ígért homeopátiás lázcsillapítót kiváltsuk. A kis beteggel addig anyukám volt. Persze a lázcsillapító még nem ékezett meg. Sebaj! Irány addig a Duna part és indulhat  a beígért pecázás. Mondjuk én nem értek hozzá, de a lányom állította, hogy ő pontosan tudja, hogy mit kell csinálni. A pecázás vége: NO hal viszont lett egy teljesen összecsomózódott  damilunk, ami nagy valószínűséggel kukába fog landolni. Amennyire tudtam kibogoztam, dehát..... Csak azon gondolkodtam, hogy mi lett volna akkor, ha nem tudja, hogy mit kell csinálni.... val. a pecabot is a kukába landol....

Miután a kis gézengúz, nem beteg iker fiú kétszer fejbedobott kővel, így véget vetettem a nagy kalandnak. Irány haza. Gyorsan kis locsolás. Férj haza és anya veszi a nyúlcipőt. Épp, hogy kiléptem a házból, elkezdett esni az eső. Gondoltam, nincs az az Isten,hogy visszamenjek, mert akkor később még jobban fog esni és akkor tuti kimarad a napi penzum. Így fittyet hányva az időjárásra nekivágtam. Szauna gatyát otthon hagytam. Jól tettem. Most egészben le tudtam futni a távot. Eső sem esett, csak miután hazaértem. Futás után jött a jól megérdemelt zuhany, gőzkabin. Jut eszembe, gőzkabin: olvastam egy cikket, hogy hogy lehet fogyást elérni gőzkaibnozással. Hááátttt, az már tényleg nem fér bele az drága időmbe. Kb.háromszor kell bemenni a gőzbe annyi időre, míg jólesik és a "gőzölések" között meg kell pihenni..... hát, ezt majd nyugdíjas koromban kipróbálom. Viszont a bőrnek tényleg jót tesz a gőz. Nekünk Wellis Spirito gőzkabinunk van és a beszerelő szakszervízesek szerint a Wellisnek ez az egyik legjobb kabinja.

Uzsit még három magasságában ettem a gyerekekkel, mégpedig dinnyét. Vacsora pedig futás  után két acitvia natur joghurt és egy nektarin (engem az ilyen párosítások nem szoktak "meghatni").

 Ja, a homeopátiás lázcsillapító túrót sem ért. Nem tudom, hogy valakinek használnak ezek a szerek???????

Ma úgy döntöttem, hogy az első hét letelte után méretőzöm. (Igaz, ennek megfelelően tegnap kellett volna, de nekem most így sikerült). Szóval az egy hét eredménye:

- tömeg: 74,7kg-ról lementem 73kg-ra

- derék: 85cm-ről lementem 83cm-re

- csípő 106cm-ről lement: 104,5cm-re

- comb: 65cm-ről lement 63cm-re

Legalább ez feldobott ma reggel. Sajnos a gyerekeim hisztissége nem változott. Még azon is képesek fél órát üvölteni, hogy melyik bilire ülnek rá (a pirosra vagy a zöldre). És biztos lehetek  benne, hogyha rutinosan a korábban kihisztizett színt veszem elő, akkor pont aznap abban a percben a másik bili a szimpatikus. Mire teljesen fáradtan (egész éjszaka ugráltunk a férjemmel együtt a 40fokos lázas gyerek miatt) magamból kikelve harcolok, hogy most az a bili van, amie ráültettem. Ami pedig hihetetlen számomra, hogy akkor a gyerek inkább nem pisilt!!!!!!!!

Az esti "móka" mellett nem keltem fél ötkor. A már már elviselhetetlen hőség ellenére sem. (nem tudom miért, de egyszerűen nem tudjuk lehűteni a lakást /huzatot csinálva sem/, kint ezerszer jobb idő van, mint odabent.). Bízom benne, hogy délutánra össze tudom magam szedni annyira, hogy a napi penzum meglegyen. Egyenlőre csak a gyerekek táncolnak az idegeimen.

Amin még gondolkodtam, hogy augusztus 7-ig (kedves versenytárs kérésére lett hetedike) van három hetem. Megpróbálok ezen a héten minden nap mozogni. Egyik nap futni, másik nap tornázni. Második héten reggel futni, este tornázni és az utolsó, harmadik héten pedig ismét minden másnap futni menni. Ez csak onnan jött, hogy amikor futni jártam meg aerobikozni, akkor volt egy atletizáló hölgy, aki egy olyan edzéstervet állított össze, hogy öt perc kocogás utána egy perc sprint, utána megint öt perc kocogás , egy perc sprint stb. stb. stb. szóval ezen az elven "terhelném" a szervezetem. Majd meglátjuk, hogy mire jutok vele és hogy egyáltalán sikerül-e beillesztenem a mindennapokba.

Továbbra is elviselhetetlen a hőség. Itthon maradtam a  kis beteggel, a többieket kizavartam a strandra. Szerencsére ma pihenő nap van.Vagyis futásmentes nap.

Reggeli a szokásos, kicsi sajttal tuningolva. Ebéd kevés olajon sült csirke husi, amiből szinte biztos, hogy marad másnapra is. Gyerekeknek borsó leves és a tegnap meg nem evett nudli. Bár a mai nap a strandolás miatt maradt meg.

Strandolásból elég későn érkeztek  vissza és apa és lánya indultak is lovagolni. Mi pedig folytattuk a pancsolást a kertben, a felfújható medencében. Fél nyolckor pedig már szunya. "Végre" nekiállhatok hűtőt kimosni. Utána pedig végre valami MÁS. Újabb fotózásra készülünk és ahhoz készítem a fejre valót. Eddig nem túl bizalomgerjesztő, de nem adom fel.

Vacsora: dinnye..... nyáron szinte minden nap tudnék dinnyét enni.

Szombat: hát az új ovinkban (merthogy ovit voltunk kénytelenek váltani a nagylánnyal. a részletekről ill.okokról  inkább NE beszéljünk.volt, aki lehülyézett,hogy utolsó évre kiveszem és átviszem máshová, de én így láttam jónak és megnyugtatónak).szóval az új ovinkban füvesítési  munkálatok folynak éppen, amire a mi családunk boldogan jelentkezett. (ugyan akkor még nem volt bekalkulálva, hogy az egyik fiúcska lebetegszik).

Szerencsés voltam, mert megint nem tudtam aludni, így a futással, gőzöléssel még a nap elején végeztem. Viszont erőssen elgondolkodtam azon, hogy a futásnál a szauna gatyát elhagyjam. A mozgásom roppant lomha és ismét nem tudtam egyhuzamba lefutni az egészet. Én a gatyára gyanakszom (olyan szenvedős benne futni), de lehet,hogy szimplán kimerültség?!Első alkalmakkor semmi bajom nem volt azzal a gatyával.

Reggelire szokásos puffasztott búzaszelet, felvágottal, sajttal. Hiányzik a paradicsom, uborka.. Nem túl jó a közeli bolt  ebben a felhozatalban. Aztán reggeli után a nagylányt és az öccsét elzavartam kertészkedni az apukájukkal az oviba. Én pedig maradtam otthon a kis hisztis beteggel. Ahogy hallottam volt homoklapátolás, gyeptégla lerakás, talicskázás. (Mindezek ellenére a fiam alig akart elaludni. Olyan, mint egy kis duracell nyuszi).

Ebédre megcsináltam a spenótot az alakreform újság útmutatása szerint. annak ellenére, hogy én nem szeretem a spenótot, most kifejezetten ízlett. Feltétnek most tojás helyett az előző estéről megmaradt grillezett húst ettem. Gyerekeknek nudlit főztem ki. kár volt. A nap hősei az oviban ettek, a kis beteg pedig semmit nem kívánt.

Vacsorára jöhetett a jól megérdemelt, jéghideg dinnye. Folyadékot viszont nem vittem túlzásba :-(((

Végre kicsit hűvösebb volt.

Ugyan egész nap gyümölcsöt ettem, estére grilleztünk a férjemmel a teraszon, miután a gyerekeket eltettük másnapra.

Mozgást mellőztem. Lévén, hogy minden második nap futok egyet.

Fiam még mindig lázas. :-(((( viszont már nem hányt! :-D Arra gondolok, hogy a strandon szedhetett össze valamit. Ha holnapra sem javul, akkor elviszem a dokihoz. (Nálunk három napig még fölhívni sem  szabad az orvost. Csak a harmadik nap után..)

Mára ígérték a hőség tetőfokát. Hát nem tudom, az biztos, hogy baromi meleg volt, ami nekem kaja ügyileg nagyon kedvezett. Reggelire szokásos puffasztott búza párizsival, tejeskávé (télleg, azt eddig mindig ittam, édesítővel). ebédre két barack, uzsira és vacsira dinnye. Összköltségben talán egy ezres (ha a vizet is  beleveszem).

Viszont ma egy hős voltam. Az egyik fiú lázas volt, így egész nap hisztizett. A  másik is elég rosszul viselte magát. A lányom viszont egy gyöngyszem volt. És hogy miért is voltam hős: hát mert miután hazajött a férjem nyolckor az egész napi lótás, futás, főzés, takarítás, gyerekápolás után elmentem futni.Egy hibát ugyan elkövettem: felvettem egy térdig érő szauna nadrágot amire rávettem egy goretex, vízhatlan hosszúnadrágot. Hát, nem is futottam le egyben a távot, de azért megvolt. Utána még egy kis gőz és a jól megérdemelt esti dinnye vacsora..azt hiszem tuti nyerő leszek :-D

Még mindig rekkenő hőség-

reggelire most igyekeztem rendesen enni, ami egy puffasztott búzaszeletből és egy párizsiból állt. Ebéd  a tegnapi chilis bab. Vacsora pedig kis tojás rántotta.

A napot ismét négyesben töltöttük. Férjem megint elutazott. Mozgásra max. a kora reggeli órákban lehetett volna időt szánni, de nem bírtam felkelni. Ebéd után indultunk a gyerekekkel és testvéremmel nagyszülő látogatóba (gyerekeknek már dédnagyszülő) ill. az agytréneremhez. Az egy csoda, de tényleg. Ha valaki olvassa ezeket a bejegyzéseket feltétlenül nézze meg: www.agyfitness.hu Most tesztre mentem, hogy felállítsuk az "edzésprogramomat".

Viszont nagyon húzós nap volt a gyerekekkel. Aludtak a dédik felé, aludtak visszafelé. Ennek örömére negyed tizenegykor még fent voltak...... no comment....

mozgás nuku....

Amire még jó a forróság:az ember aludni sem tud. Ma már fél ötkor fent voltam és el is  mentem kocogni (futásnak nem igazán mondható). Jó volt. Hűvös volt, sehol egy teremtett lélek csak a Dunyha part. Fél hatra értem vissza és akkor még beültem a gőzbe egy negyed órácskára. Aztán egy hideg frissítő zuhany, ami után még volt lehetőségem egy órát szundítani (hiába, csak elnyomott az álom).

Reggelire puffasztott búzaszeletet ettem, párizsival, paradicsommal. A Norbi kenyeret megpróbálom likvidálni amennyire csak tudom. Továbbra is baromi drága és az íze sem a kedvenc. Bár arról sem vagyok meggyőződve,hogy ezzel a pattogatott kukorica ízű szelettel sokáig fogom bírni, de igyekszem. A lényeg a kenyér likvidálása volt. Ebédre chilis babot főztem (gyerekeknek csináltam hozzá kis rizst), uzsira egy alma. Vacsira pedig  egy pár virsli.

(Ma már nem bírtam ki, hogy ne álljak mérlegre.bár tudom, hogy baromság.... mindenesetre 72kg-nál jártam).

A hőség ismét megtette hatását. Enni egyáltalán nem volt kedvem. Örültem, hogy levegőt tudok venni. Reggelire lecsúszott két alma. Ebédre (mivel lusta  voltam) virslit sütöttem tükörtojással. Vacsorára  pedig ismét gyümölcsöt ettem.

Viszont a mozgás kimaradt.Két órán keresztül nyűglődtünk a fiúkkal elalvás ügyben.  Gondolkodtam, hogy jó-e,hogy  úgy alszanak el, hogy jelen van valaki mindig. Val. nem jó,viszont már kipróbáltam,hogy mi van akkor,ha mese után kijövök.KÁOSZ és BOTRÁNY! a bútorokat széttologatják, az ablakot rángatják.

Próbáltam a lelkiismeretemet azzal nyugtatni, hogy a nagy update szerint vagy  minden nap húsz perc mozgás kell vagy kétnaponta negyven. Mivel nekem a futkorászás olyan 45percet tesz ki háztól házig (6km, 15kg súlytöblettel), így nem fogom magamat az őrületbe hajtani, hogy minden nap menjek. Ha nem jön össze, az sem baj. Ha összejön, akkor meg örülök.

Hát, augusztus nyolcadikáig nincsen már egy hónapom vissza. Ettől függetlenül a nagy updateben gondolkodom (egy hónap, mínusz tíz kiló). Csak és kizárólag update egyes termékeket tervezek enni.

A mai nap elég egyszerű  volt. Lévén, hogy tikkasztó volt  hőség. Reggelire egy kis dinnye, ebédre is gyümölcs. Aztán jöhetett a strandolás. Teljesen jól megálltam, hogy ne egyek se lángost, se palacsintát se egy fagyit. Vacsorára jött a puffasztott búzaszelet párizsival. (Érdekes, hogy a gyerekek is rákptak a puffasztott búzaszeletre. Amikor meg norbi kenyeret ettem, akkor meg csak az kellett nekik.)Mozgásnak most annyi jutott,hogy bringával mentünk a strandra és  úsztunk és úsztunk és úsztunk.

Ja, a mai nap összköltsége: 1000Ft kb.

Már megint...az adatok elkeserítőek.......74,7kg, 106-os csípő, 85-ös derék.......jaaaaaaaaajjjjjjjjjjjjjjj

a kezdeti lelkesedéseim pedig annyira megvannak... aztán mindig jön valami....valami amire nem számítok. és agyalok, hogy mégis,akkor mikor,hogy...a kora reggeli kelős az nehezen megy.  öten alszunk sokszor egy ágyban. estére olyan hulla fáradt vagyok, hogy legutóbb azt sem vettem észre, hogy egy matchboxszal a fejem alatt aludtam. reggel pedig  úgy ébredek,hogy sajog mindenem. a fiúkat már csak egy órát altatom napközben (11-12). Ami a szörnyű, hogy ma is elsétáltattam őket a strandig (ez volt egy egy órás séta), három órát strandoltunk, utána vissza séta (az már mesfél óra volt) és  így is fél tíz volt, mire elaludtak. Tízkor pedig már keltek is,hogy valami bajuk van (szomjas, pisilni kell......)Pedig ittak, pisiltek lefekvés előtt.....