És ki nyert? Hát senki. Mindketten Réka kismama alakjához igazodtunk. Az könnyen ment.A célnak mindenesetre inkább annak kellett volna lennie, hogy  ki hízik kevesebbet. :-D Sajnos nem vicces.

Mi időközben elköltöztünk. Nagyjából 130 dobozba fértünk el. Nehéz három gyerek mellett mindezt egyedül megugrani.  Férjem baromi sokat utazik. Kész csoda, hogy a költözés napján itthon volt..... Viszont itt a Duna part. Lehet futkározni. Így a három hónap alatt már sikerült kétszer elmennem. Ez igen....na, mindegy. ne is részletezzük. sokat vagyunk  egyedül és így nagyon nehéz.... este is, amint leteszem az egyiket, ébred a másik. szóval új napirend a tornára vonatkozóan nem lett. Próbálkoztam, de valakinek mindig volt vele valami hasfájása (valaki:férjem, gyerekeim). Viszont most egy újabb verseny van.

Augusztus nyolc a kitűzött határidő. Volt szerencsém találkozni egy fotózás alkalmával egy olimpikonunkkal. Beszélgettünk mindenféléről. Ő mondta,hogy minden fejben dől el. Ezen elgondolkodtam. Lehet van benne valami. Lehet,hogy egyszerűen  tojnom kéne  a család hasfájására arra a fél, egy órára. Nem mindig magamat alárendelni másik kívánságának. Sarkamra kéne állni és nemet mondani vagy hagyni,hogy azokban a pillanatokban oldják meg ők a problémáikat. Végülis ennyi nekem is jár egy napban. Mindenesetre volt már olyan, hogy az építkezésnél az asztalos pont akkor akart jönni, amikor végre valahára (egy évben egyszer) elmehettem a WAMP-ra unokatesómmal. Már majdnem megint azt mondtam,hogy jó,  akkor otthon maradok a gyerekekkel. Menjen az asztalos és akkor és ott azt mondtam,hogy nem érdekel. Fél éve csúszik az asztalos, nem ezen az egy napon fog múlni a dolog. És lám lám, a dolgok megoldódtak én pedig kijutottam a wampra. Mindenesetre most a tét súlyosabb: egy massage-t ill. egy ebédet fizet a vesztes.... hajrá ÉN!

Nagy felindulásomban - miután szembesültem a tényekkel - egy újabb versenyre invitáltam barátosnémat. Igazából tétje nincs... lehet ez nem túl motiváló. Ki kéne találni valami nagyon durvát... de mit? Valami olyasmit, amit nagyon útálkozva tennék meg és ő is. Nem jut eszembe semmi. Így viszont nem tudom, hogy mennyire húzóerő..

Mindenesetre az új dátum: május 31. Nem is tudom miért pont ez a nap lett, de végülis mindegy. Én 59-60 kg-ra szeretnék, bocsánat AKAROK lemenni. Az olyan 14-15kg. Van rá valamivel több, mint három hónapom, ami azt jelenti, hogy havonta olyan 5kg-tól kell megszabaduljak.. nem tűnik olyan vészesnek.

Hétfőn ráálltam a mérlegre. Azt hiszem most május 31-ig elteszem és nem foglalkozom vele. A cél megvan. Az eszköz megvan. A rendszerességet kell beiktatni.

Ill. most azon tűnődtem, hogy ezt meg is kéne tartani, ha már ennyit küzdök érte. Egyik nap unokatesóm azt mondta, hogy megnézte, hogy mi minden van az update kenyérben és elgondolkodott rajta, hogy ő szeretné-e, ha mindezt megenné. Végül nem vette meg. Mondjuk ő nem szorul diétára. Vannak ilyen mázlisták. Szóval elgondolkodtam, hogy mennyire szeretném hosszútávon ezeket enni. A kenyér nem jön be továbbra sem csak pirítva..... és tényleg fogalmam sincs, hogy sokszor mi minden van benne... pl. a lisztben is...ááááááá túl sokat agyalok...de mekkora gáz már, hogy az ember mindig mindenről hall mindenfélét. HOl ezt mondják, hol azt. Én meg döntsem el, hogy melyiknek hiszek.... Az update rendszer jó, tényleg lehet vele fogyni és koplalás nélkül. És vannak termékek, amik finomak is... és hát azért vannak kevésbé finomak...aztán gyorsan megnézzük és látjuk, hogy van ami aspartammal édesített, amiről most azt olvassuk, hogy rákkeltő... most akkor megint mi van? 

Mindegy! Majd kialakítom magamnak. Végülis hármast is lehet enni, ritkán és reggel... majd valahogy beosztom.

Elmaradtak a bejegyzések... elmaradtam én is.....

Karácsony és a többiek.... (saját készítésű ajándékok / legalábbis a gyerekeknek ill. idén csak a nagylánynak/, utána szülinap, persze mindenből kettő....és persze ezek is saját készítésűek)

A fogyi versenyt én vesztettem... én többet híztam....na jó, nem híztam, fogytam, de nem eget rengető mennyiséget, amit kitennék az ablakba....

sőt, azóta híztunk is, mind a ketten Krisztivel....visszahíztunk... naggyon

Van egy végtelenül rossz szokásom: mindig tűzoltás szerűen végzek dolgokat... pedig annyira igyekszem mindig, hogy mindenre kellő idő maradjon, de Murphy törvénye úgy érzem, nálam hatványozottabban működik...ami persze nyilván nem igaz... Karácsonyig, mint az őrült szabtam, varrtam, takarítottam, sütöttem, főztem. Karácsony után pedig cél a szülinap... és mindig azt hajtogattam magamnak, majd ha vége a szülinapnak, majd akkor elölről és újból és és és... Persze minden este hajnali kettőig készülődés (karácsonyi is, szülinapi is), aztán hétkor kelés, egész nap lótás, futás, ügyeletre rohangálás a gyerekekkel stb. stb. Ilyenkor pedig ami a kezembe akad azt eszem és őrült módjára hajtom magam. A vége az lett, hogy a nagy napon /szülinap/ belerogytam a fotelba és csak néztem ki a fejemből. Az ajándék az egyéb zöngék miatt nem készült el, legalábbis az egyik, a másik félig... Ilyen mellék zönge pl, hogy amikor időm lett volna napközben készülődni, váratlanul beállít egy kedves rokony, aki pont addig marad, amíg az én "szabad" időm tart és amint a gyerekek felkeltek már pont mennie kellett. Milyen béna már....és még sok, sok hasonló ilyen akadályozott meg, hogy elkészüljek....

szóval lerogytam, mozdulni sem tudtam, torta cukrászdából jött sajnos, mert erőm nem volt sütni, takarítani sem.... kész voltam...

aztán ráálltam a mérlegre és elhűltem....

Felkúsztam 74kg-ra!!!! Mondjuk mérleg nélkül is éreztem, hogy nagy gáz van....de a karácsonyi, szülinapi határidő lebegett a szemem előtt.... és azt is elbuktam...

szóval lassan már egy hete újra kezdtem, csinálom, már 1,5kg lement.

Megvettem Réka új újságját... Nagy örömömre az edzőtermi edzések kiestek. Csupa, csupa otthoni móka.... amin viszont leakadtam, egyik nap csak a bemelegítés 90perc! hát, nem biztos, hogy a tornát ebből csinálom....

Igazából a fürdetés alatt majd jól kitornázom magam nem jött össze. Lányom összecsapta a fürdést csak azért, hogy kukucskálhasson, sokszor már végeztek a fürdéssel, fiúknak már ment a mese, a lányom meg a lépcsőn ülve várt. engem... zavart.. nem azért, mert néz, hanem mert iszonyú önzőnek tartottam magam, hogy a lépcsőn ülve engem vár, mert nekem fontosabb, hogy még hármat ugorjak... szóval erre majd másvalamit kell kitaláljak... még nem tudom, hogy mit... most próbálom magam összeszedni mindenhogy... egyenlőre csak az étkezést tartom. a mozgás most még nem megy... túlhajtottam magam, értelmetlenül....lassan be kell lássam, hogy nem lehet mindent és egyszerre.

Ez az évem jónak ígérkezik, sok fotózással, költözéssel. A fiúk egyre kooperatívabbak. Muszáj lesz megtalálnom az egyensúlyt. Nemcsak önmagam, hanem a családom érdekében is.

Az előző hetem tökéletesre sikeredett egészen vasárnapig. Még aznap is minden jól szuperált, ettem ugyan udpate kettes cuccot, de teljesen megfelelő időzónában. Szombaton, annak ellenére, hogy ismét fotózás volt, teljesen jól nyomtam a napot. (Vettem grill csirkét a KIKA-nál és azt vittem magammal a Normafára. Volt néhány rázós pillanat, amikoris a grillcsirkémet egy fatönkre tudtam letenni és mivel nem akartam megérkezés után rögtön nekiállni enni, hogy ne teli szájjal kelljen a sminken igazítani, így szépen ott is hagytam a kajámat a fatönkön. Igen ám, de jött egy kutya!! A gazdi valahol loholt, a kutya meg előtte loholt. Mondanom sem kell, hogy kivert a víz. Szerencsére elhesegették a kutyát a kajámtól. A stylist lány rétese viszont kapott egy kis kutyapisit.... levontuk a tanulságot! Legközelebb egy szatyorba tesszük és felrakjuk egy faágra.)

Aztán eljött a hétfő és......megfőztem a paradicsomszószt norbisan (értsd. update 1-es liszttel). Ehető, bár nem a kedvencem. A torna is jól ment. A kondis edzéseket hanyagolom. Nekem nem megy, hogy hajnali ötkor keljek. Az egyik gyermekem rendszeresen átjár hozzánk éjszaka (ált. úgy éjfélkor érkezik és volt úgy, hogy hajnali fél ötig ugrált, hisztizett stb. a minimum a hajnali fél három!). Szóval ilyen rumlis éjszakák után nekem nem fér bele az életembe, hogy egy héten kétszer háromszor hajnali ötkor keljek. A délutáni is kivitelezhetetlen, annak ellenére, hogy találtam egy női termet. Időközben rájöttem, hogy engem zavarnak a kis vállfás egyedek a konditeremben.  A vizes dolog továbbra is műkszik. A torna már egyre kevésbé.... sejtettem én, hogy a férjem nem gondolta komolyan a dolgot.... ill. tartja magát, de azért mostanában valahogy mindig lejön valaki és elkezd torna közben nyervogni stb. Így arra az elhatározásra jutottam, hogy ezt újra kell reformáljam, mert így nem működik tovább. Megnézegettem az edzőkártyákat is. Hát... sajnos a heti hatszori torna nem maradhat el.... igyekszem, igyekszem, igyekszem....

Ami a kajákat illeti. Hát, nem tartom a füzetes kajákat. Nekem az a gyerekek miatt sokszor nehézkes azért. Mármint nem eszik meg a sült húst pl, ami a füzet első kajája és amihez anno én burgonyapürét főztem (lásd. korábbi bejegyzés). Így ugye elkezdtem a régi kajákat update-síteni.

Hétfőre csináltam tojásos nokedlit. A gyerekeknek hagyományosan, önmagamnak update1-es lisztből.... hááááátttt hagy némi kívánnivalót maga után. A tésztát simán kikevertem, igen ám, de az az állag, ami a hagyományosnál tök jó galuskának, az nem ok, az updates cuccnál. Úgy átfolyt a nokedliszaggatón az egész cucc, hogy a víz felszínén az egész elkezdett egyben úszni. Gyorsan tettem hozzá még lisztet, hogy sűrűbb állagú legyen az egész. Úgy már elkezdtek nokedli formák sikerülni. Viszont meglepett, hogy a nagy massza is valahogy szétvált vagy nem is tudom. Mindenesetre egyetlen egy 20cm átmérőjű nokedlit nem halásztam ki a fazékból. Összeségében a "norbis" tojásos nokedli elég furcsa lett így is...... a 30Ft-os tojás olyan halovány sárga, hogy rossz nézni. Így az egész egy nagy tejpéphez volt hasonlatos. Gondoltam lefényképezem, de féltem, hogy 18 éven felülieknek valónak minősítették volna az oldalt, így hanyagoltam. Ízében is elég furcsa volt. Ha jól láttam, akkor lehet gyárilag kapni nokedlit/norbisat/, egyszer azt is kipróbálom, mert így házilag elkészítve nem lett a kedvencem.

Keddre szerencsére maradt a tojásos nokedliből. :-)))) Szerencsére? ...

Szerdára pedig ismét reform sóskát csinátam magamnak. Az ismét jól sikerült, így nem hanyagolom máskor sem.

CSüt: gyerekeknek sóska, magamnak tojás rántotta. Lusta voltam magamnak sütögetni valami normálisabbat. A gyerekeké megvolt és ez volt a fontos nekem.

Holnapra paradicsomszószt rendeltek a gyerekek,krumplival...

Még élek. Minden ház körüli munkát elvégeztünk, amit tudtunk, amihez nem kellett szaktudás. Volt olyan, hogy reggel kilenctől este hétig sittet, csempét hordtam. Mondanom sem kell, hogy estére jött a jól ismert pizza, cola páros..... Persze csak miután a gyerekeket eltettük másnapra. Vagyis a késő éjszakában. Naná, hogy szinte minden visszajött....hát, nem vagyok büszke magamra. Egyre inkább azon gondolkodom, hogy túlvállaltam magam most. Hagyni kellett volna, hogy az építkezés lemenjen és utána vágni csak bele.... mostmár mindegy.

Ami pedig a versenyt illeti: ha folytattam volna az éjszakai pizzázás nyilván úgy néztem volna ki, mint Rubint Réka karácsonyra, csak az én hasam nem a benne növekvő babától gömbölyödött volna, hanem a sok pizzatól, colatól stb. Nagy mákom van azért, mert szerencsére Kriszti is félreértette a verseny irányát és neki is Réka kismama formája lebeghetett a szeme előtt, mert valahogy ő sem lefelé gömbölyödött, hanem felfelé.... Ennek örömére hétfőn újbóli méretőzés volt (az adatokkal majd jövök, nem vagyok rá büszke, szinte a harminc nappal korábbi állapotomra kerekedtem).

Viszont, amit kitaláltam megoldásoknak, jelenleg úgy tűnik, hogy működnek. Így pl.: 

- vízfogyasztás: négy napja megiszom a 2,5 liter vizet. Annak ellenére, hogy nincs rekkenő hőség. Ez nálam már azért is fontos momentum,mert én rekkenő hőség ellenére is alig ittam, nemhogy ilyen őszies időben. Szóval a fél literes üvegbe kiporciózott víz működik. Délelőtt megiszok két üveggel, délben eggyel és délutánra marad szintén két üveg.

- itthoni torna: eddig bevált az, hgoy amíg a párom fürdet, addig én tornázom. Mire végzek a tornával, addigra ők is végeznek a fürdetéssel és annak minden velejáró dolgával. Szóval meseolvasásra már ott is vagyok. 

Persze nem működhet minden azonnal flottul. Hétfőn tornáztam először. Boldog voltam, hogy fél kilenckor már alvó gyermekekkel és letudott tornával a hátam mögött  ültem le. Azonban aznap este, mintha a gyerekek érezték volna vagy mit tudom én, az ikrek felváltva üvöltöttek /Isten tudja miért/ és mikor befejezték az üvöltést, a nagylány kezdett rá, hgoy neki fáj a füle.... hip-hip hurrá...... Jött a fülgyulladás..... Ennek ellenére kedden folytattam a dolgot. Aznap este is minden kerek volt, sőt még szerdán is /ok, az pihenő nap volt, így nem volt nehéz/viszont ma reggel mennem kellett volna kondizni. Hajnali fél ötös keléssel, de lévén, hogy éjfélkor feküdtünk és az ikrek ismét üvöltöttek, így két-három órás alvással nem rohantam gyúrni egyet. Meg olyan régen is voltam már, hogy olyan szokatlan az egész. Úgy idegenkedem megint tőle. Ezeket a kondi edzéseket még meg kell reformáljam. csak még nem tudom, hogy hogy fogom. Korán nem szeretek kelni, szóval ez amúgy is hosszú távon tarthatatlan állapot lett volna. Késő du. nem szeretek menni, mert akkor sokan vannak, minden gépre órákat kell várni stb. Ma megint tornázom itthon. Igazából fél óra sétát hagytam ki (itthon elipszis trénerezem helyette) és olyan gyakorlatok lettek volna, amiket itthon is meg tudok oldani (lábtolást gumikötéllel, hasizmot a földön, hyperextensiot szintén a földön, guggoláshoz majd nem valami kondigépbe kapaszkodom, hanem a könyvespolcba /gondolom a hatás ugyanaz marad/és az evezést ill. nyakba húzást gumikötéllel, kézi súlyzóval (a Rubint Réka otthoni edzőkártya csomagban vannak rá kitűnő feladatok). Szóval semmi nem marad el, de át kell ezt gondoljam (mármint az edzőtermit, a többi úgy tűnik egyenlőre működik. ÁMEN!) 

A legeslegelejéről lemaradt egy-két dolog, mégpedig a tornaeszközök.

Én a gumi szalagokat a Decathlonban vettem, ezt a típust:

Ebben a csomagban három erősségű gumikötél van és összesen a három kerül 2890 Ft-ba. Lehet, hogy nem a legjobb minőség, de árban ez volt a legjobb. Én vállban elég gyenge vagyok és mivel régóta nem mozogtam, így az első harminc napban a leggyengébb gumiszalagot használtam, így is éreztem minden egyes gyakorlatot. Sőt, a vállgyakorlatoknál konkrétan néha félbeszakítottam a gyakorlatot, mert annyira fájt a vállam, de kihangsúlyozom mégegyszer, hogy nekem nagyon gyenge vállaim vannak.

Kép forrása: www.decathlon.hu

Súlyzó: nekem még régről voltak súlyzóim, Auchanban vettem. Igazából nem érte meg ilyen bumszlit venni. 1,5kg-sak csak, de olyan nagyok ehhez képest, hogy sokszor tök zavaró a méretük. Ma már lehet többet költenék rá, de "designos"abba vennék, már csak kpraktikussági szempontból is.

Step pad: az első harminc napot különösebb step pad nélkül nyomtam le. Így is lehetett érzeni. Val. idővel már hiányozni fog. Keresgettem neten. Vaterán hétezerért lehet venni újat. Kicsit kell böngészni a google-ban és biztos talál az ember használt padot is, fele ennyiért.

Ez lemaradt:

A sóska (én kizárólag IGLO-t veszek,m ert a többivel annyiszor befürödtem, hogy nem érte meg azt a pár száz forintos spórolást, annyi szálka volt bennük, hogy csak úgy tudtunk enni /ha egyáltalán azt evésnek lehet nevezni, hogy az ember folyton a szájában túr/, hogy tiszta sóska lett evés végére mindenünk.  Szóval a sóska: 500Ft (450g), ez két napra elegendő nekünk. A gomba 400Ft. Szeletelve vettem, hogy azzal is időt spóroljak magamnak. Ebből a leves legalább három napig elegendő lenne. Val. le fogok belőle fagyasztani magamnak.

Ma gombakrémlevest főztem. Tudtommal az erőleves kocka belefér az update egyes kódba ill. a zsírszegény főzőtejszín is. Ennek örömére gyorsan összedobtam a levest.A gyerekek kaptak bele gyöngyöket is, én azt értelemszerűen elhagytam. Érdekes, hogy a gyerekeim továbbra is eszik a gombát /leszámítva a nagylányt/.

 Másodiknak pedig sóskát főztem, hagyományos módon, DE a fehérliszt helyett update lisztet használtam ill. cukor helyett édesítőt. Nagyon finom lett. Egy aggályom van: mégpedig hogy ezek a mesterséges édesítők milyen hatással vannak a gyerek szervezetére. Ok, nem sokat tettem bele. Val. legközelebb azért nekik majd külön főzöm meg valami egészségesebb édesítővel (barnacukor, nádcukor vagy...) ill. nekik főztem hozzá törtkrumplit.

A naponta elfogyasztandó vízzel továbbra sem vagyok bariban. Eldöntöttem már, hogy fél literes palackba kiporciózva próbálom majd a napi 2,5litert elfogyasztani.... meglátjuk, melgátjuk... remélem működni fog, mert ha nem újabb módszert kell kitaláljak

A napokban ráadásul kaptam egy köremailt a víz jelentőségéről, elgondolkodtató: 

A vízről:

• Az emberek 55-65%-a krónikusan vízhiányos.
• Az emberek 37%-ánál a szomjúságérzet annyira gyenge, hogy gyakran összetévesztik az éhségérzettel, ezért akkor is esznek, amikor csak egy pohár  vizet kellene inniuk - sokan ezért híznak el. A Washingtoni Egyetem felmérése szerint egy pohár víz maradandóan csökkentette a diétázók 100%-ának éhségérzetét.
• A nappali fáradtság elsőszámú okozója a vízhiány.
• Folyamatban  lévő tanulmányok kimutatják, hogy a hát- és ízületi fájdalmakban szenvedők 80%-ánál naponta 8-10 pohár  víz csökkenti a fájdalmakat.
• Már 2%  folyadékvesztés megzavarhatja a rövidtávú  emlékezetet, nehézségeket okozhat az alapműveletek elvégzésénél, és összpontosítási zavarokat egy képernyő, vagy egy kinyomtatott oldal felfogásánál.
• Naponta 5 pohár víz elfogyasztása 45%-kal csökkenti a vastagbélrák veszélyét, a mellrákét 79%-kal és 50%-kal kevesebb a rizikó a hólyagrákra.
• Tényleg annyi vizet iszol, mint amennyi szükséges lenne? Általában 8-10 pohár víz minden nap elengedhetetlen.

Ill. egy másik köremailt is kaptam, ez is elgondolkodtató. Rám az volt a jellemző az első harminc napom elején, hogy a napi 2,5 liter előirányzott vizet még a délelőtt folyamán lenyomtam, hogy túl legyek rajta. Lehet kár volt sietni?

A megfelelő időben fogyasztott víz
maximalizálja az emberi test működését

Na, nem a 30 napoknak, hanem a kertrendezésnek. Nekiálltunk, legyűrtük az egészet. Hihetetlen, hogy 200E Ft-ot meg tudtunk spórolni a munkadíjon és a konténereken. Sajnos sokan benyelik, hogy a kertész kér a dudva kihuzogatásért, fa kivágásért 100E-t és ehhez jön még a konténer. Igen ám, de azt is kevesen tudják, hogy 180Ft-ért lehet venni FKF-es szemeteszsákot, amibe ha beletesszük a dudvát, azt elviszik a ház elől ill. a kis rőzsékbe kötözött csomagok is eltűnnek a ház elől (hogy hajléktalanok viszik vagy ugyanaz a firma, aki a zsákokat, ez nem derült még ki), mindenesetre három konténert megspóroltunk (egy konténer 26-30E Ft körül mozog).

A fiúk altatásakor (ami továbbra is abból áll, hogy leülök a hintaszékbe és olvasok) kiolvastam Dr. Csernus Imre a Nő című könyvét. Vannak érdekes gondolatai, nekem néha olyan érzésem van, hogy nagyon szélsőséges eseteket vizsgál. Mindenesetre nem csupán a férfi-nő kapcsolatra húzhatóak rá mindazok, amiket leír, hanem úgy általnosságban véve is. Én pl. ismét szembe pisiltem magam, nem becsültem meg önmagam és ez már csak azért is érdekes, mert ugye, ha én nem becsülöm magamat, akkor hogy várhatom mástól ezt. A lényeg a lényeg, hogy annyira elfáradtunk minden egyes nap (napközben kertrendezés, este éjszakázás stb), hogy amikor le tudtunk végre ülni, akkor már a fene sem foglalkozott azzal, hogy mit is eszik és igen, ilyenkor jött be, hogy azt esszük, amink van ill. ami a legkönnyebb, rendelünk valamit gyorsan. Holott semmivel sem kerül több erőfeszítésbe olyat enni, ami esetleg kevésbé "ártalmas", csak az ember annyira kitikkadva érzi magát, hogy úgy érzi "megjutalmazza" önmagát egy kis pizzával, borral stb., mert neki ez jár egy ilyen sűrű nap után. Persze utólag rájön az ember, hogy az a jutalom, nem is jutalom, hisz amiért 30 napig dolgozott kőkeményen, az szépen lassan el is tűnik, mintha nem is csinált volna semmit. Hát én is annyira "sajnáltam" magam, hogy úgy érzetem megérdemlem azt a pizzát este tízkor, fél tizenegykor.... szóval el kellene kezdenem megbecsülni önmagam és a munkámat.....

Egy előnye volt azért ennek a húzós hétnek: végiggondoltam az egész mostani élethelyzetünket és kigondoltam egy másik rendszert, amivel talán a tornák sem fognak elmaradni. Elkezdem kipróbálni, remélem beválik! Ha nem, újra kell gondolni.

A rendszer lényege: reggel főzés a szokásos menetrend szerint (úgy döntöttem, hogy hagyományos kajákat fogok update-tesíteni), utána a fiúkkal játszás, levegőzés, ebéd, altatás (ilyenkor kis olvasás :-) ), aztán nagylány haza, ebédeltetés, egy-két mese csendespihenőnek, utána játszás, fiúk ébredése után uzsonna, úszás/néptánc/játszás, ami épp aktuális, utána vacsora, és vacsora után torna! Míg én tornázom a férjem fürdeti a gyerekeket (ebben egyeztünk meg, hogy ne tízkor kelljen nekiállnom tornázni). Utána pedig altatás.... hát, kíváncsi leszek....

Igazából a 22. nap után nem volt lehetőségem géphez ülni, így ezért elmaradt a többi nap bejegyzése.  Mint ahogy írtam, kaja rendben volt egészen az esős péntekig, torna elszállt az építkezés, éjszakázások miatt. Ma három napra vagyok a 30. naptól. Éjszakázások maradtak (már mindkettőnknek fikizai fájdalommal jár az éjszakai felkelés, hsizen már lassan két éve csináljuk) ill. péntek, szombat, vasárnap megyünk sittet pakolni, így a torna tuti kiesik.

Viszont nem hagyom abba, pár napig szünet lesz, hisz géphez sem lesz időm ülni, de folytatom a "30 napokat".

A harminc nap tényleg teljes átalakulás. Ha azt nézem, hogy mikor kezdtem valójában (az első két hét után, ugye én újra kezdtem számolni a harminc napot, lévén, hogy a tornákat nem tartottam akkor. viszont a kaját igen!!!)

A teljes átalkulást 71,5kg-san kezdtem és 67,4kg-ra mentem le. Ez még csak nem is nagy "durr", ha szimplán a kilókat nézem. Hisz a Norbi nagy update módszer (egy hónap mínusz tíz kg) kg-ban többet visz le, viszont centikben iszonyat sokat változott a testem.

Folytatom a "30 napokat", mert azért még van min csiszolni. A tornát teljesen az életem részéve kell tennem. Igaz, lehet, hogy túl sokat akarok most magamtól. /anyám mondta mindig, hogy én az adj uram, de rögtön típus vagyok, hogy túlságosan sokmindent csinálok egyszerre, türelmetlen vagyok stb. Főiskolás koromban a vizsgáimat egymás hegyére- hátára halmoztam, minek hála éjjel-nappal tanultam, valami iszonyat megfeszített tempóban. Ez van, ilyen vagyok. Lehet meg kéne várjam a költözést, hogy lenyugodjanak a kedélyek idehaza, hogy legalább a mindennapi dolgaink teljesen rendbe menjenek. Mondjuk ,ha ilyenre vár az ember, akkor meg soha nem kezd bele semmibe, mert olyan nincs, hogy minden rendben van, mindig van, ami nehézséget okoz stb. / A kajákat is meg kell reformáljam, sokkal jobban, mint eddig. Gondolkodtam rajta, hogy könnyítek szorult helyzetemen, és előfizetek update kajára, hogy legalább a kajával ne kelljen foglalkoznom, de mivel egy hét 16.800Ft, így gyorsan letettem róla. Szóval marad  a főzés. Egyik nap rakott bolognait csináltam, norbi updates tésztával, eidami sajttal és valami iszonyat finom lett. A gyerekek csak úgy habzsolták. Lehet meg kéne próbáljam a hagyományos kajákat updatesíteni.

A kondi bérletet is át kell gondoljam. Legutóbb 16 alkalmasat vettem, mert az jött ki nekem a legolcsóbban, de én balga nem gondoltam végig az egészet ill. hagyatkoztam a régi dolgokra (anno egy x alkalmas bérletet három hónapig lehetett lejárni. szóval volt időkorlát, DE itt tök mindegy hány alkalmasat vesz az ember, egy hónap alatt le kell járnia, ami szerintem tök értelmetlen. Ok, hogy kell egy időkorlát, mert van aki a tizenhat alkalmat akár öt évig is járja, miközben már emelkedtek az árak, de azért egy hónap meg olyan vicces. Ok, nem buktam rajta sokat, a nyolc alkalmas egy ezressel volt olcsóbb csak. Mindenestre most utánanézek, hogy hány alkalmas is lenne a megfelelő. )

Víz: na, ez az egy, amit viszont egyáltalán nem tettem az életem részévé. Az ivást teljesen elhanyagoltam. Hideg volt, fáztam, egész nap a gyerekekkel lötyögök, nem kívánom a vizet. Jobban meg kéne magamat erőszakolnom, hisz tudom, hogy a bőrömnek is fontos a megfelelő mennyiségű víz fogyasztása. Viszont azt is olvastam, hogy az nem jó, ha az ember kínjában iszik ill. kínlódva. Erre is ki kell találjak valami cselt, hogy önmagamat "becsapjam" és ne érezzem úgy, hogy jajj még mennyit kell inni. Lehet kimérem fél lityis üvegekbe a vizet... hátha... talán....a remény hal meg utoljára.

Valamin nagyon kell változtatnom.

Elkezdődött az ovi, így már délután sincs igazán fél óra, húsz percnél hosszabb szabad időm. Ezért is maradtak el a bejegyzések is. Mivel nincs napközbeni idő, így az építkezős dolgok maradnak ismét estére. Ennek örömére no esti torna, sőt, éjszakáb nyúlóan számolás, átbeszélés, én már elkezdtem a dobozolást, mert ha minden jól megy, akkor egy hónap múlva tipli van innen, utána némi éjszakázás a fiúkkal. Nem tudom, hogy lesz így hajnali ötös kelés a kondihoz. Most ez nagyon át kell gondolni, hisz az időm ketyeg. Hülyén hangzik, de karácsony nagyon közel van. Sokkal közelebb, mint gondolnánk. És addig még hátra van egy költözés is. Csere-berélni az edzéseket nem szeretném, mert legutóbb is úgy össze csereberéltem, hogy már magam sem tudtam, hogy mi is van, mi is jön. Mikor is van pihenés, mikor is nincs..

Krisztina felhívott valamelyik nap, hogy olvasta a blogomat és hogy ténlyeg nem fer a verseny velem szemben, mert, mert, mert.... Na és? Annál izgalmasabb. Engem nem zavar a dolog! Pláne, hogy a tét sem egy világ körüli utazás! (Pontosabban mondva, eddig egy nagy NIHIL volt a tét.) Szóval nem látom a para okát. Azt hiszem meggyőztem, mert azt mondta, hogy jó, akkor induljon. Persze méretőzéssel indult (még a legutóbbi méretőzős bejegyzésem napjával) és a határidő december 24-e előtti péntek vagy szombat (attól függően, hogy kinek- kinek a baby sintére mikor ér rá = alias nagyszülők, apukák ).

Még nem látom át, hogy hogy fogom teljesíteni, hisz az utolsó egy hetem enyhén szétesett. Kajával tartottam magam egészen péntekig, amikoris kimentünk a házhoz gazolni, gallyakat kötözni stb. Úgy szarrá áztam, hogy az ismerős beinvitált magához (aki a környéken lakik és besegít), hogy ne az esőben várjam meg a férjemet. Szóval hajszárítás és mézes teázás és hát ami kaja akadt. Nem válogattam. Nem mondtam, hogy nem engedi a vallásom. Egyszerűen bunkó dolognak tartottam volna, hogy szivességet tesz és én meg pöckölgetem a kaját a tányérban.

Úgy érzem, hogy ami tőlem telt ebben a harminc napban, három gyerekkel, háztartással, építkezéssel a hátamban, azt maximálisan megtettem. Kaja néha csúszott, de 98%-ban betartva, tonra pedig így a vége felé sokszor elmaradt, de egész napos tégla hurcolás és sóder lapátolás után nekem már nem fért bele egy extra torna is a még 100x8-as ismételgetésekkel. Pláne, hogy a gyerekek ismét éjszakáznak, ami nem lenne gond, ha nem kérnének asszisztenciát hozzá (értsd.= kimászik a rácsos kiságyból és ráül a fejedre! Mindezt hajnali háromkor és hiába teszi vissza az ember a kiságyba, amint kilépsz a szobából rohan utánad..., ajtót kinyit, minden) Szóval verseny lévén újabb harmincasba kezdek. Van még egy-két dolognak hova fejlődnie bennem, akár étkezés terén, akár a torna terén.

Rossz úgy kelni, hogy már előre tudja az ember, hogy nem fog tornázni. Hát én így keltem. Az ok pedig igen egyszerű volt: éjszakáztunk mind a ketten. Fél háromkor, fél négykor és végül hatkor. Ez utóbbi már a kelés volt. Ilyen éjszaka után örülök, ha túlélem a napot, nemhogy tornázzak. Ennek ellenére méretőztem. Hát a lightos hétnek meg is volt a látszata, íme:

Súly: 67,4

Derék: 78cm

Csípő: 100cm

Comb: 59-60cm (bal- jobb)

Reggelire a szokásos joghurt zabpehely.

Fiúk ma is nyűgösen ébredtek. Ez így megy amióta megszülettek. MInden reggel egy óra hiszti. Anyám mindig azzal próbált "vígasztalni", hogy nekem sincsenek egyforma napjaim és hogy én is szoktam nyűgösen kelni. Miután rákérdeztem, hogy: minden nap több, mint másfél éve rossz napjuk van? abbahagyta ennek az elméletének a hangoztatását.

Igazából nálunk hisztisek a fiúk. Hisztiznek, ha nem azonnal kapják a reggelit, hisztiznek, ha valamire mutatnak és nem azt kapják meg, mert nem igazán találtuk el a mutogatásból, hogy mire is gondoltak pontosan, hisztiznek, ha jobbra megyünk és ők balra akartak volna menni, hisztiznek, ha szakad az eső és nem tudunk kimenni levegőzni. Bárminemű magyarázat felesleges. Ha ők eldöntöttek valamit, annak úgy kell lennie. Az ellenállás pedig hisztit szül. Ennek ellenére nem megyünk ki persze a zuhogó esőbe sétálgatni és a kenyeret sem fogom tudni gyorsabban megkenni "zeneszó" mellett. Viszont már  borzasztóan ki vagyok merülve. Hat éve vagyok itthon. Hat éve labdázom, babázom, homokozom és zömében itt fent a háznál. Mivel hegyen lakunk szinte "esélytelen", hogy elmenjünk bárhová is. Ezen a hegyen se egy játszótér, se egy járda!!! Csak autóút. Autóval elmehetnénk, ha lenne két autónk, de nincs. De ha lenne is: a lányommal anno eljártam ide-oda. Az lett az eredménye, hogy hazafelé elaludt, utána már nem tudtam letenni aludni,mert ahogy kivettem a kocsiból felébredt és lehetetlenség volt visszaaltatni. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy hisztis volt egész délután. Korábban aludt el este és ennek örömére korábban is kelt..... Ez még egy gyerek mellett sem volt vidám, hát még kettőnél.  Szóval a végkimerültség határát súrolgatom. Komolyan fontolóra veszem, hogy visszamegyek inkább dolgozni. Az sem könnyebb, de legalább reggel nyolctól délután négyig nem hiszti, hiszti, hiszti van a műsoron.

A mai torna is estére fog esni, ha lesz egyáltalán lelkierőm hozzá a mai napi hiszti, veszekedés, verekedés, etetés stb. mellett. Ja, nagylány elkezdte az ovit. Ennek örömére, mivel olyan egyre ér haza, kettő mire végzünk kényelmesen az ebéddel, nincs csendes pihenő. A tegnapi délután pedig azzal telt, hogy engem nyaggatott, hogy ő mégis mit kézimunkázzon, barkácsoljon és hiába mondtam bármit is, hiszti volt a vége. Persze közölte azt is, hogy ő csak velem tud játszani, de a fiúk miatt azt sem lehet és és és....

Hát, úgy látszik, mi ilyen hisztis család vagyunk.

A tegnap esti sztriptíz dolog este tízig húzódott. Már olyan fél nyolc magasságában itt volt az unokatesóm varrni. Én csináltam a napi rutint, míg ő varrt. Este kilenc - fél tíz volt mire mindenki elaludt. Tízre befejeződött a varrás is. Addigra pedig olyan éhesek lettünk.

A kaját alapvetően betartom. Most, hogy beköszöntött a hideg a víz egyre nehezebben csúszik. Mondjuk úgy, hogy nem csúszik, ha nem mozgok mellette (ha nem tornázom!) ill. az uzsonnák el szoktak maradni. Mire a három gyereket meguzsonnáztatom nagyjából el is érkezik a vacsora idő számomra. 

Szóval egy szelet rántott hússal és némi madár salátával, amit délben fogyasztottam este tízre már igencsak éhes voltam. Így természetesen leültünk kajálni. Mire végeztünk már nem volt lelklierőm semmilyen tornához. Azt hiszem az eheti tornaelmaradások meg is fognak látszódni. A kaja is számít, tehát változásra számítok azért, de nem olyan mértékűre, mint ezidáig volt.  

A tegnapi "mozizás" elég hosszúra sikeredett. Igazából mozinak indult, de végül csak dumáltunk. Jó volt. Egész nap a gyerekekkel vagyok, így néha a saját korombeliekkel való értekezés kifejezetten értékes és még az idő is baromi gyorsan repül. Hétkor találkoztunk és éjfélre értem haza.

Ennek értelmében reggeli kelés nem volt, de amúgy sincs egymás után kondis edzés. Reggelire a joghurt, zabpehellyel csúszott inkább, na meg az elhagyhatatlan tejeskávé. Aztán nekiláttam főzni. A tegnapi rántott húshoz főztem a gyerekeknek krumplit, magamnak pedig ott volt a madársaláta, némi balzsamecettel /ez utóbbit nagyon szeretem/. Saláták közül is nagyon bejön a madársaláta, az a fránya jégsaláta nekem nem igazán fekszik.

Míg főztem az egyik fiú az emeleten szétdobálta a fiókból a ruhákat, utána a WC-ből kimerte a kőre a vizet a WC kefe segítségével végül pedig fogta a plüss játékos zsákot és szétdobálta a plüssöket a szobában. Remek és még mennyi van hátra a napból........

Ma még jön az unokatesóm is sztriptízruhát varrni (ugyanis nálunk van varrógép) !??!! Na, nem nekem! Röhögve mesélte tegnap, hogy ezt valami ismerősének kell megvarrnia és hogy arra kérte ez az ismerőse, hogy próbálja is ki magáról letépni, mert ha nem jön le könnyedén, akkor varrja újból.... Először elgondolkodtam, hogy biztos jó-e, ha mindezt nálunk teszi, tekintettel a gyerekekre, de majd bezárom a fürdőbe, hogy jót szórakozzon a ruhatépegetéssel.... még azt nem látom át, hogy mikor fogok tornázni, DE nem adom fel! Torna lesz, max ruhatépegetés után.....

Ma reggel sikerült fél ötkor kelnem. Pedig nagyon hezitáltam, hogy kondi vagy itthoni torna legyen, de aztán eszembe jutott, hogy ma mozizás van, így maradt a reggeli kondi.

Hideg volt, késett a busz és rengetegen /a korábbiakhoz képest persze/ voltak a teremben. Ami már érkezésemkor meglepett, hogy mikor mentem föl az emeletre a lifttel, már jött le valaki /vagyis valaki fél hat előtt valamivel végzett az edzéssel!!/. A pultnál nem a megszokott söröshordó hasú bácsika volt, aki a súlyok helyrerakását reggeli tornának hívja, hanem egy fiatalabb srác, aki teljesen meglepődött, hogy én reggel már olvastam. /A buszon mindig olvasok, így a könyvekkel is haladok./ Igaz, nézegetheném a melósokat, akik a kis overáljukban indulnak az aznapi legelső busszal, de lehangoló látvány, így marad a könyv. A teremben is sokan már gyurmázták magukat. Persze mind pasi. Ma jött egy lány. Elég vékony volt. Jól felöltözött, még sapkát is vett fel. Nagyon trendin nézett ki, de a sapkát nem tudtam hova tenni. Sőt, egész végig csak a futószalagot bűvölte. Na, annak nem látom teljesen az értelmét. Futni akkor már inkább kimennék a Margit szigetre (ok, nem reggel fél hatkor, de akkor is...). 

Ma csak húsz perc belemegítő tempós séta volt, ötös emelkedőn. Utána pedig lábmunka keményen (kitörés, kitolás, guggolás stb.). Persze mondanom sem kell, hogy a lábtolós gépen a pöcök, amit a súlyok beállításához használnak beragadt. Mit volt mit tennem, szóltam az egyik vállfásnak (korábban vele osztoztam a lábnyújtó gépen), hogy segítsen már. Normális volt, segített és még azt is megkérdezte, hogy hány kg-ra állítsa be. Mondom neki, hogy hát nekem elég ám olyan tíz, tizenöt kilóra állítani maximum. Erre azt válaszolta: Akkor legyen tizenöt kiló, végülis edzünk! Remek, gondoltam magamban. Mondanom sem kell, hogy a harmadik körnél az elsőt már ki sem tudtam nyomni /egy lábbal kell a füzet szerint/, így szépen átettem tíz kg-ra. Azzal is az utolsó kört már nehezen nyomogattam. Jó ez a köredzés, lefáraszt eléggé. A terem személyi edzője ma is külön felém járt köszönni.

Mikor hazaértem az egyik ikerfiú a konyhából szaladva fogadott. Nagy mosollyal az arcán. Utána jól megölelgetett. Megreggeliztünk, én a szokásos, joghurt zabpehellyel, tejeskávéval cuccost. Aztán jöhetett az ebéd főzés. Kirántottam csirkemellet és nekik csináltam hozzá rizst ill. főztem paradicsom levest. Főzés után irány a kert, most szundítanak. Szundítás után pedig a nagylány megy úszásra. Ma kezdi, kíváncsi leszek, mert ez már nem babaúszás lesz....

Hát persze, hogy nem volt torna!!!! Nagyon mérges vagyok magamra. Ráadásul azért is, mert.....

Hát, fél háromkor, mikor az ikrek felébredtek átmentem velük a párom szüleihez ünnepelni a dédnagypapa szülinapját. Párom a nagylánnyal már délben lent volt. A kedvencem, hogy csengetnek, amikor le kell vonulni. /egy házban lakunk és a kapu csengővel fel lehet csöngetni hozzánk is, "remek" egy találmány!/ Nagyon szeretem a dédnagypapát. Ok, vannak fixa ideái, de 80 fölött az embernek sokmindent el lehet és kell is nézni. Dehát ott voltak a szülők. A tipikusan mindenkinél mindent jobban tudó szülők. Ok, nem túl jó a viszony közöttünk. Kifejezetten ilyen műmájer mosolyos. Akkor kezdődött a haddelhad, amikor az első gyermek megszületett.... és azóta is tart...... immár hat éve.... hol hangosabban, hol csendesebben..... most épp a csendes szakaszát éljük... ill. én változtam annyiban, hogy leginkább a páromnak morgok, ha kiakasztanak valamivel, aki persze maximálisan megért és mellettem áll, de a helyzeten ez mit sem változtat.....

Szóval fél háromtól úgy hatig- hétig nem történt semmi különös, de aztán... valahogy apósom soha nem bírja ki, hogy valakit valamiért ne fikázzon... szörnyű lehet így élni.... persze megint mi voltunk a párommal... ugyanis a nagylányt mi anno vittük babaúszásra... és már második alkalommal kijelentette /a gyerek előtt persze!/, hogy mi mit "csesztünk el a gyereknél" /hogy szó szerint idézzem őfelségét. Egy, nekem ne tegyen olyan megjegyzést a gyerek előtt, hogy elcsesztem a gyereket! /ebből az első alkalommal nagy balhét csaptam a páromnál, aki ismét nagyon megértett, de nem mentem vele sokra/2) nem akarta felfogni, hogy a babaúszáson nem úszni tanítják a gyereket! Az csak ilyen vízhez szoktató foglalkozás, mondókákkal, pancsolással. A századik hónap után próbálták siklani tanítani, lábtempózni, de ennyi. De őszerinte el lett cseszve a gyerek, mert a gyerek fél a víztől, ő ezt a saját szemével látta. Mire úgy felhúztam magam, hogy disztingváltan annyit tudtam csak mondani: hogy elég merész, ha egy alkalom után messzemenő következtetéseket mer levonni és hogy nagyon el van varázsolódva. Aztán azt merte állítani, hogy a gyerek mondta neki, hogy fél, mikor kint voltak a strandon. /azt hiszem írtam erről a strandolós napról korábban/. Ma megkérdeztem a gyereket, hogy tényleg ilyet mondott a papának, hogy ő fél a víztől? Mire a gyerek nagy szemekkel rámnézett és azt mondta, hogy ő nem azt mondta, hogy fél, hanem, hogy fázik! Hát igen, mind a kettő F betűvel kezdődik, de a magyar nyelvben a fázom és félek totál mást jelent! KEDVES APUKA! Ezen meg már csak azért is felhúzom magam, mert hogy teheti meg valaki azt, hogy ennyire hülyének nézi a másikat. Azt sajnálom, hogy nem ott rögtön hívtam oda a lányt és kérdeztem rá a dologra. Enyhén lett volna kínos, de biztos, hogy kimagyarázta volna magát. Mindig azt teszik, amikor süllyed a hajó. A kedvencem az : Én ilyet nem mondtam... kezdetű magyarázkodás, ami után egy akkor blődséget szoktak leadni, hogy nem győzök kapaszkodni, hogy be ne essek az asztal alá.....

Szóval a lényeg a lényeg, hogy itthon ettem egy fél zsömlét kóbásszal. Gáz, de ezzel vezettem le a dolgot és lévén, hogy este nyolcig kellett az eszmefuttatást hallgatni, így mire a gyerekek ágyba kerültek, nem kezdtem neki semmilyen tornának, hanem csak bepakoltam, hogy reggel fél ötkor indulni tudjak.... NO COMMENT!

Hát, a tegnap gyerekek nékül vett cuccokat ma vittük vissza cserélgetni! Az ujja ugyan jó, de a pocakon feszül szindrómák. Mi az Ázsia Centerben vásároltunk és így is, hogy egy hosszú ujjú, 100% pamut body 600Ft-ba került, így is rengeteg pénzt hagytunk ott.

Reggel úgy volt, hogy megyek fél ötre tornázni a terembe, de még mindig hulla fáradt vagyok. Már megittam két tejes kávét és még mindig támolygok. Lévén még éjszakáztam is, mert az egyik ikerfiú valami miatt nagyon sírdogált.

Így a diétás reggeli után elindultunk vissza a világ végére ruhákat csere-berélni. Az egész egy kínszenvedés volt. A gyerekek hisztiztek, tök lassan haladt minden, tizenegykor már az ikrek elaludtak a kocsiban. További rengeteg pénzt otthagytunk és még mindig nincs minden meg.......

Ja, és ma családi ünneplés van a férjem családjánál. Háááttt, ma úgy nem hiányzik, ma úgy semmi nem hiányzik. Csak a csönd és az alvás....

nem tudom, hogy hogy lesz ebből ma torna. val. sehogy.

Na, 17. napon kora reggeli kelés kellett volna, de a fáradtság, az fáradtság. Azzal nyugtattam magam, hogy ma inkább az otthonit csinálom meg. Reggel rohanós készülődés volt, ugyanis ezen a napon volt az ovis kirándulás. A régi és új családok elmennek közösen kirándulni, hogy megegyék egymás által sütött reform sütiket. Mivel nekem nem volt energiám a gazolás és gyerekaltatás után este tízkor még sütiket sütni, így reggel első utunk a piacra vezetett, ahol vettem teljesen hagyományos sütiket. Sajtos pogácsát és kókusz golyót. Itt a waldoban ált. ezt nem szokták jó szemmel nézni. Sem azt, hogy nem maga süti az ember, sem pedig azt, hogy nem reform sütiről van szó. Eleinte rösteltem, amikor ilyen szituba kerültem, de a hátunk mögött lévő két év után, már nem csinálok belőle gondot. Főleg az alábbi három eset elgondolkodtatott ezekről a hely de reformer vagyok emberekről, akik állítólag még a búzát is maguk őrlik otthon, kis kézi malmon.

Íme:

1) Szent György napon a legtöbb waldorfos intézmény tart ilyen nyílt nap szerű rendezvényt. A Szent György legendát szülők adják elő a gyerekeknek, sárkánnyal, tűzzel mindennel. Ezt nagyon élvezik a gyerekek. Kitelepülnek árusok, akik csupa csupa jó dolgot árulnak egyébként (pl. gyapjú, nemez állatok, fakardot, érdekes könyveket stb. ) Az ovi pedig kitelepszik büfével, játszóházzal, ahol kézműveskedni lehet. A büfébe pedig készülnek a sok reform kaják. Az idei /azaz 2010-es/ Szent György napra én ismét hagyományos sütit sütöttem! Egy előnyöm most volt, hogy én sütöttem és nem vettem. Stahl Juditos meggyes muffint és a jól ismert háztartási kekszes kókuszgolyót. Az egy dolog, hogy legelőször ezek a hagyományos dolgok fogytak el, DE jött egy kisfiú, hogy szeretne kókuszgolyót venni. Én voltam pont beosztva a büfébe egy másik csoportos anyukával, aki hála az égnek elég buzgó volt, így nekem nem kellett sokat bazsalyognom és felhívta a fiúcska figyelmét arra, hogy már csak bio kókuszgolyó van. A kisfiú miután nem tudta, hogy ez mit takar, megkérdezte,hogy az milyen. A társam lelkes magyarázatba kezdett, hogy mi minden van benne (répa, hajdina, mindenféle magvak stb.) A kisfiú homloka egyre csak ráncosodott és a nagy felsorolás végén csak ennyit tudott mondani: - És nem bio nincs?

2) A tegnapi ovis kiránduláson pedig én is elővettem a kis dobozaimat, de felhívtam mindenki figyelmét, hogy ez teljesen hagyományos sütemény (bár fogalmam sem volt, hogy hogy készült, de jobbnak láttam azt mondani, hogy ebben minden van, nehogy valakinek valami allergiás baja legyen tőle). A lényeg a lényeg, hogy a kedves szülők elég hamar elleptek engem. Még csak nem is a gyerekek! A SZÜLŐK!!!!Az egyik apuka meg odajött hozzám valahonnan a távolból és suttogva megkérdezte, hogy: - Ez az a süti, amiben minden van? Én meg mondtam, neki, hogy igen. Erre apuka: - Jajj,de jó! Végre!

3) szintén az ovis kirándulás, szintén kókuszgolyó. Odajön egy anyuka és miután jól kiebszéltük, hogy ez teljesen hagyományos cucc, akkor megjegyzi: - Hát igen, ez az a süti, amit az ember akkor eszik, ha a gyerekek már lefeküdtek! /Hööööö???? gondoltam magamban./

Hát, én teljesen el voltam hűlve. Én ezt nem tartom követendőnek. Nem vagyok egy reformer és én ezt vállalom is. Igyekszem sokmindent kiszűrni az étkezésből, amiről ma már olvassuk, hogy nem túl egészséges, de ennyire képmutatónak lenni. Na, ne máánnnnn.....

A kirándulás délig tartott számunkra, lévén az ikrek már baromi nyűgösek voltak. Nagyszülőknél altatás, utána pedig irány a gyerekboltok, hogy legyen minden télire. Hétre értünk haza, három totál hisztis gyerekkel. Vacsora, fürdetés, altatás és persze nuku torna.

Reggel amúgy rendesen kiválasztottam a nekem aznap jól eső reggelit a korábban felsoroltak közül (a joghurt zabpehellyel a kedvencem). Jut eszembe, joghurtot most rendszeresen kaptam a SPAR-ban!

Eredetileg kondis tornát terveztem, de nem volt kedvem két egymást követő nap fél ötkor kelni, így: reggeli után nekikezdtem a tornaadagomnak. Az Add önmagad 5 DVD-t kezdtem el csinálni. Ugyanis kimentünk a házhoz, hogy a sem túl nagy, sem túl kicsi kertünket kigazoljuk. A dudva olyan 180-190 cm magasra nőtt már (én 172cm magas vagyok) és egy cég 80E Ft-ért vállalta volna el a kitisztítást. Erre még kellett volna rendelni több ezrekért konténert, elszállításra.  Na, hát mi sem ettünk meszet. Negyed tizenegyre kiértünk, vettünk az FKF-től 180Ft-ért tíz zsákot és elkezdtünk gazolni. Délután hatra a java részét megcsináltuk, de úgy, hogy már be is zsákoltuk és kihordtuk a zsákokat a ház elé. Még maradt némi ledarálni való fa, de az további egy napunkat fogja kb. igénybe venni, sőt, reményeim szerint annyit sem. Szóval a reggeltől estélig tartó dudvázás, tégla, deszka emelgetés, hordozás, zsákolás, zsák kihordás után úgy döntöttem, hogy nekem arra a napra bőven elég volt a mozgásból. Fürdetéskor már mozdulni sem tudtam, a mesekönyvet is alig tudtam a kezemben tartani. A nagylány előtt pedig le a kalappal, mert az egészet végigcsinálta velünk. Ugyan közben elvágta metszőollóval az ujját és az utolsó egy órában már csak szenvedett, de addig ő is hősiesen dolgozgatott egy öt éves gyerek szintjén. Ebéd kimaradt, vacsira pedig melegszendvicset csináltam update kenyérből, felvágottal, sajttal, némi update ketchuppal. (Másnap reggel a kíváncsiság ráhajtott a mérlegre és 66,9kg-t mutatott, bár tudom, hogy ez az egész napi nem evésnek tudható be, de a kíváncsiság, az kíváncsiság).

15. nap reggelén méretőztem, hogy hol is tartok, így ezután a második hét után.

Szóval: 

Tömeg: 67,4kg

Derék: 79cm

Csípő: 100cm

Comb: 59-60cm (bal- jobb)

Testzsír százalék: ERROR (többszöri ráállás után is feladta a mérleg és mivel rohantam a hajnali edzésre, így nem próbálkoztam a tizedik alakalom után már. Lehet, hogy már olyan kevés, hogy ki sem mutatható!? :-))))))) )